Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)

Barabás Hajnalka: A Sovánka István emlékére rendezett "Törékeny haszontalanságok" kiállítás hozadékai

történetüket; még az üveggyártással foglalkozó müvek" is kevés adattal szolgálnak, s a megjelent újságcikkek inkább a szájhagyományra, legendákra alapoznak mint hiteles, dokumentumértékü adatokra. Sok esetben ezen információk is lényegesnek tűnhetnek, mert - Háromszéket illetően, főképp a vándorhuták életét tekintve —, írott forrásokban nem bővelkedünk.

A legenda szerint az üveget a föníciaiak találták fel, s bár i.e. 2500-ból, Mezopotámiából származnak az első üvegtárgyak (gyöngyök)6, igazából az egyiptomiak, majd a rómaiak leheltek életet az anyagba és olyan tárgyakat készítettek, amelyek mindmáig megihletik a kortárs üvegművészetet is.

A magyar üveggyártás kialakulása és fejlődése szorosan egybekapcsolódott az európai üveggyártással, hosszú időn át meghatározó szereppel és szoros szálakkal az olasz és cseh üvegművességhez kapcsolódva. Magyarországon sok helyen az üvegesek a festőkkel tömörültek egy céhbe már a 14. századtól kezdődően , és ilyen értelemben sem maradtunk el az európai üveges hagyományoktól. A 15. században az olasz-magyar kapcsolat az üvegművességben is erőteljesen érezteti hatását, hiszen 1419-ben Budán egy Olasz Antal nevű üveges dolgozott, majd Mátyás király uralkodásának végén már a magyar üvegesek is elismerést szerezhettek Velencében, Andrea de

5 Sághelyi Lajos: A magyar üvegipar története. Budapest, 1938.; Uő: Az üvegmívesség könyve. Budapest, 1948.; Borsos Béla: Régi magyar üvegművészet. Budapest, 1965.; Uő: A magyar üvegmüvesség. Budapest, 1974.; Bunta Magda - Katona Imre: Az erdélyi üvegmüvesség a századfordulóig. Bukarest, 1983.; Takács Béla: A Zempléni-hegység üveghutái. Budapest, 1966.; Katona Imre: Poharak, kupák, serlegek. XIX. századi üvegtárgyak a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Budapest, 1978.; Veres László: A Bükk hegység üveghutái. Miskolc,1995.; Uő: Magyar népi üvegek. Miskolc, 1989.; Bárdos József: Az üvegipar. Hivatalos jelentés a budapesti 1885. évi országos általános kiállításról. Budapest, 1886.; Csehacsek Vilmos - Schill Gusztáv: A magyarországi üveggyárak és kereskedők címtára. Budapest, 1903.; Hívért Dezső: Üvegipar, üveggyártás. Budapest, 1940.; Telekes Simon: Üvegiparunk. Ipari monographia. Budapest, 1895.; Varga Vera: Az üveg jelentése. A 19-20. századi üvegművészet ábrázolások, allegóriák, szimbólumok tükrében. Budapest, 2002.; Csiffáry Gergely: Magyarország üvegipara 1920-ig. Eger, 2006.;

6 Judith Miller: A huszadik századi üveg. Budapest, 2005. p. 8.

7 Sághelyi Lajos: i.m. Budapest, 1938. p. 55. Szerinte az első üveges-adatunk Kassáról, 1307-ből való. „...az üvegesek egy céhet alkottak a festőkkel, aranyozókkal, asztalosokkal és lakatosokkal.” Ugyanitt olvashatjuk a következő céhszabályzatokat: „A budai festők, drágakőművesek, aranyművesek, szobrászok és üvegesek céhszabályzata 1476 körül.” pp. 452—454.; „A nagyszebeni asztalosok, festők és üvegesek céhszabályzata 1520-ból.” pp. 454-457.; „A brassói asztalosok, festők, képfaragók és üvegesek céhszabályzata 1523-ból.” pp. 457.; „A marosvásárhelyi lakatos, csiszár, szíjgyártó, nyerges és pajzsgyártó céh szabályzata 1615- ből” - melyet Bethlen Gábor fejedelem erősített meg, és amelyhez egy évtizeddel később csatlakoznak az üvegesek, pp. 458-462.; „Az esztergomi asztalosok, esztergályosok, üvegesek és ácsok céhszabályzata 1699-ből.” pp. 462-466.; „A szombathelyi asztalosok és üveggyártók céhszabályzata 1703-ból.” pp. 467^473.; „A pesti üvegescéh kiváltságlevele 1756-ból.” pp. 473^479.; „A nagykanizsai egybeállított szűcs, szabó, csizmadia, takács, kovács, lakatos, kerékgyártó, kötélgyártó és üvegescéh kiváltságlevele 1777-ből.” pp. 479-484.; „A pesti üvegescéh kiváltságlevele 1826-ból.” pp. 484-497.; „A céhenkívüli jogosított zsidó üvegesiparosok egyezménye 1845-ből.” pp. 497^199.

Georgio de Ongaria személyében8. Magyarország három részre szakadtával sem szűnik meg a középkori alapítású üveghuták élete, mert ezeket Felső-Magyarországon, Erdélyben és a bányavárosok környékén, királyi pénzverdék közelében nemesércolvasztással is megbízták a jól bevált ablaküveggyártás mellett6 10 11. A Segesvártól 22 km-re fekvő Váldhid német nevére való tekintettel (Waldhütten) is arra gondolhatunk, hogy valamikor üveghuta volt a település, igaz írott forrásokkal az üveggyártásra vonatkozóan nem rendelkezünk. Lipszky János (1766-1826) 1806-ban kiadott Mappa Generálisa, a települést a medgyesi szék területén Valdhütt néven jelölte a térképen1", és mivel a 15. században a segesvári pénzverdének is szüksége lehetett a zöld üveget gyártó üveghuta termékeire, működésének kezdetét a 15. század második felére tehetjük". Erdélyben Barcarozsnyó határában a 16. század elején már létezhetett üvegcsür, mert az adójegyzékekben 1514-ben, 1526-ban és 1536-ban is szerepel egy Glaser (Üveges) nevű család, bár az üvegcsürre utaló első adat 1573-ból való, amikor Alessandre Morosini Italus a rozsnyói üveghutánál üvegablakokat rendelt12 13. A szakirodalom említi még a Felsőárpáson 1514-ben működő hutát, a porumbáki uradalom területén11, valamint az unitárius Sükösd család Olthévízen létesült hutáját, amit az 1594-1603 közti urbáriumokban nyomon követhetünk14. 1587 előtt Talmács határában is létesült üveghuta, amelyet német és magyar mesterek alapítottak, de miután a szebeni patrícius Stuckart család tulajdonába került, munkásaik élelemhiány miatt, a telep beszüntetésével fenyegetőztek15.

Az első erdélyi huták felvirágoztatása, akár a habán fazekasok letelepítése Erdély területén, Bethlen Gábor nevéhez fűződik16, aki Porumbákon 1619-től muránói mesterekkel dolgoztatott17, de halálát követően az itáliai

8 Veres László: i.m. Miskolc, 1989. p. 10.

9 Csiffáry Gergely: i.m. p. 82.

10 Herner János (szerk.): Erdély és a Részek Térképe és Helységnévtára. (Készült Lipszky János 1806-ban megjelent műve alapján.) Szeged, 1987. p. 179.

11 Csiffáry Gergely: i.m. pp. 80-81. A szerző írott források és ásatások adataira alapozva a történelmi Magyarország területén a 11.-16. századra mintegy 27 üvegolvasztó telepet összesít, melyből az írott források, térképek adatai szerint 17 officina vitraria létezett az említett időszakban. Ezek közül Felvidéken 13, a Dunántúlon 8, Erdélyben 5 és az Alföldön 1 üveghuta volt. Ezek az arányok a török hódoltság után, a kora újkorban sem változtak sokat.

12 Binder Pál: XVI. századi üveghuták Erdélyben. In,: Manufaktúrák Magyarországon II. Industria et Societas 1., Szerk. Német Györgyi. Miskolc, 1994. pp. 80-81. (A telep 1615. július 22-én is fennállt, a brassói határszélen létesült, ahol a Nagypolyána vízfolyását ma is Üvegycsűr-patakának nevezik.)

13 Hoffmann Herbert: Glashütten im südöstlichen Siebenbürgen. In: Forschungen zur Volks- und Landeskunde. Sibiu, 1972. p. 91.; Bunta M. - Katona I.: i.m. p. 37.

14 Binder Pál: i.m. p. 81.

13 Uo.

16 Krauss György: Erdélyi krónika 1613-1629. In: Bethlen Gábor krónikásai. Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejedelemről. Szerk. Makkai László. Budapest, 1980. p. 173.

17 Ligia Fulga: Sticla transilvăneană în secolele XVII-XVIII. Soluţii tehnice, tendinţe artistice. Bucureşti. 2004. p. 68.

73