Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Koppán Orsolya - Tóth Zsuzsanna: A tintamarásos kéziratok stabilizálása kalcium-fitát/kalcium-bikartonát eljárással. A kezelés alkalmazása az Apor-kódex restaurálása során
10. kép. A megcsonkított kötet. 11. kép. Az írás vonala mentén, a tintamarás hatására szétnyílt lap. roskönyv a fennmaradt legrégebbi magyar bibliafordítás szövegének másolata. A kódex kolligátum, a zsoltárokhoz két rövidebb szöveget kötöttek, a rend tagjaiért és jótevőiért való imaalkalmakat felsoroló Három jeles szolgáltatást, és a Szent Anselm passió dialógusát. E három művön kívül még egyet tartalmazott, melyet azonban a kódexből, talán tartalmi okok miatt eltávolítottak. A kivágott lapoknak csak csonkjai maradtak meg. A kötet a premontrei apácák tulajdonában és használatában volt, kötése budai reneszánsz kötés, mely a domonkosok kolostorában készült. Az Apor kódex ma a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van, jelzete A. 1330. A könyvet számos, korából, használatából és csonkításokból adódó károsodás érte (10. kép). Ezek a sérülések azonban a kötet további fennmaradását nem veszélyeztették. Ezzel ellentétben lassú pusztulását okozta az írásához használt többféle minőségű tinta, melyek pergése és kémiai aktivitása roncsolta a papírt. A tinták pergését és az írás pusztulását már Szabó Dénes is megemlítette 1942-ben kiadott facsimile kötetében. A károsodás előrehaladottságát a kötetben látható képek is rögzítették. A múzeumban a kódex fokozott védelmet kapott, ez a védelem megkímélte a lapokat a látványos pusztulástól, de a károsító folyamatok nem álltak le, csak rejtve maradtak, ezért kézbevételekor a lapok a legkisebb mozgatásra, a sorok mentén újabb és újabb helyeken nyíltak szét (11. kép). Fennmaradása érdekében szükségessé vált restaurálása, amire többszöri próbálkozás után, az Országos Széchényi Könyvtár, a Székely Nemzeti Múzeum és Románia Országos Könyvtára közös programjaként került sor. Ez a Magyar Nyelv éve keretében, a „Látjátok feleim...” címmel, a magyar nyelvemlékeket a kezdetektől a 16. század elejéig bemutató kiállításnak köszönhetően valósult meg, a Balassi Intézet támogatásával az Országos Széchényi Könyvtárban. Jelen tanulmány keretében az Apor kódex restaurálásának csak egy részét, a tinta károsodását és károsító hatását, ezenkívül a tintamarást szenvedett lapok javítását ismertetjük7. 7 Bővebben ld. Tóth Zsuzsanna - Koppán Orsolya - Papp Judit - Érdi Marianne: Restauration of a Unique Hungarian Medieval Codex Based Az írott lapok állapota A könyv megírásához többféle minőségű, több keverésből származó tintát, kiemelésként piros és zöld festéket használtak. A többféle tinta a lapokon eltérő mértékű károsodást okozott. A kötetet ért többszöri beázás azonban nemcsak a tinták pusztító hatását katalizálta, de ezzel párhuzamosan egy másik károsodást is elindított. A beázástól hosszan nedvesen maradt lapokon penészgombák telepedtek meg. Károsító hatásuk nemcsak a papír elszíneződésében és a lapszélek vattássá válásában, hanem az egyes tinták kötőanyagának lebomlásában is megnyilvánulhatott, de a tintamarás reakciói szintén a tinták portásához vezethettek. Ez utóbbi mellett szól az, hogy ahol nem volt tintamarás a lapokon, ott a leporlás sem volt megfigyelhető, míg a tintamarástól és penészgombáktól is érintett részeken a leporlás fokozott volt (12-13. kép). Kutatási adatokból tudjuk, hogy a tinta savtartalma előbb a kisebb molekulájú arabgumi kötőanyagot bontja le, s csak ezután támadja meg a papírt. A kötőanyagukat vesztett tinták szemcséi lehullottak az írott felületről, a papíron a betűknek csak elhalványult helyét hagyva. A leporló részek elszínezték a betűk körül a papírt, ezzel tovább csökkentve az írás kontrasztját. Ezért a restaurálás során nemcsak a tintamarás, hanem a tinták portásának megállítása is halaszthatatlan feladat volt. A kódexen a tintamarás minden fokozata megfigyelhető volt, de egyes szövegrészeket egyáltalán nem érintett. A zsoltárokat és canticumokat tartalmazó első és egyben legnagyobb terjedelmű részt a tintamarás változatos mértékben pusztította, azonban a kolligátum két utolsó részét nem érintette. A pusztulást befolyásolta a kódex basztarda típusú írása is, mert ennél az írástípusnál a betűszárak vastagok, így a tinta széles sávban került a papírra és ezzel párhuzamosan a tintamarás is viszonylag nagy felületen érvényesült. on Results of Recent International Research and on a New Restoration Technique. In.: New Approaches to Book and Paper Conservation- Restoration, Verlag Berger Horn, Wien, 2011. pp. 331-356. 59
