Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
Váli Zsuzsánna: Szempontok a falképek szemrevételezéssel történő viszgálatához. Erdélyi középkori falképek vizsgálata szemrevételezéssel
A marosszentannai mester az alsó szemhéjat, az orrot, esetenként a kezet, szájat verdaccioval és sötétvörössel kontúrozza, az erősen árnyékos részeket és a felső szempillát pedig feketével (17. kép). Ugyanez figyelhető meg Magyarfenesen és Bádokon is, de a vonalak által körberajzolt kép rajzosabb és dekoratív hatású (12-13. kép). A marosszentannai falképek készítőjének festéstechnikáját egybevetve a Cennini által leírtakkal, feltételezhető, hogy ez a mester, mégha nem is tartozik a legjobb kezűek közé, és technikai szempontból sok mindenben inkább a középkori műhelyhagyományokhoz kötődik, ismerte az itáliai trecento festészet hagyományait. A szentannai hajó nyugati falán, valamint a Magyarfenesen és Bádokon működő mesterek festéstechnikájának megfigyelése inkább arra enged következetetni, hogy hozzájuk már inkább egy, a marosszentannai szentély festőjéhez mérhető felkészültségű mester közvetítése, az általa készített művek másolása révén került át a tudás. Formaviláguk jóval síkszerűbb, a testszínek és kontúrok felépítése jóval egyszerűbb, a festékrétegek eldolgozása sokkal kevésbé gondos és rajzi tudásuk gyengébb, mint a szentannai szentélyben működő, az alakok arcát festő mesteré. A festéstechnika alapos feltérképezése, hiteles bemutatása konkrét tényeket szolgáltat a stíluskritikai elemzés számára, ahogyan a festőkre jellemző, „kézjegynek” minősülő formai megoldások megfigyelése is. Marosszentannán a formai sajátságok alapján feltételezhető, hogy a szentély s a nyugati fal falképei két külön mesterhez köthetők. Jellegzetes formai elem a szentély és a diadalív alakjainak füle. A fülek ábrázolását a festő igen egyedi, sajátságos módon oldotta meg (20. kép). Szintén jellegzetes a száj megfestésénél, hogy a kontúrozott, dús ajkakat a test színével tölti ki és az ajkakat is fény-árnyékkal modellálja. Ez merőben más megoldás, mint a szentannai hajó nyugati falán lévő apostolalakok esetén, ahol az egyenes vonallal elválasztott szájat pirossal festik ki, ezáltal „rúzsozotf ’ hatást keltve (19. kép). A szentély falképén ábrázolt arcokon a festő a száj zugokat, a száj külső peremét fehér színnel hangsúlyozza, ezáltal a forma plasztikussá válik. Ez a nyugati fal alakjainál elmarad. Magyarfenesen igen sajátságos az alakok ujjainak hajlatát jelölő kis, kettős, sötét vonalkák alkalmazása (12. kép). Székelyderzs esetében, ami egy másik, a gótika stílusjegyeit magán viselő falképkörhöz kapcsolható17, szintén igen jellegzetes a csúcsfények pasztózus, fehér színnel történő jelölése, ami inkább dekoratívvá teszi az arcot, mint plasztikussá (4. kép). A lecsorgások, lecseppenések is szolgálhatnak információval a különféle felületek kifestésének sorrendjéről. Marosszentannán a sötétkék színhatású háttér festéséhez használt festék rácsorgott az korábban felvitt zöldföld rétegre (21. kép). 17 Székelyderzzsel rokonítható Boldogfalva, Csíkszentmihály, Csíkszenttamás és Homoród falképeinek stílusa. 21. kép. Marosszentanna. A szentély hátterének kifestésekor a verdaccioval megfestett alapra ráfolyt a háttér sötétkék színű festéke. Ebből lehet következtetni a kifestés sorrendjére. A károsodások különféle formái is megfigyelhetőek szemrevételezés során. Ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudjuk leállítani vagy lelassítani a károsodási folyamatokat, helyesen kell felismernünk és azonosítanunk a károsodás okait. Itt csupán néhányat említenénk, a teljesség igénye nélkül. Az öregedési jelenségek okozta károsodásokat kiválthatják és elősegíthetik maguk a műtárgy felépítését képező anyagok, a készítés közben elkövetet hibák vagy a műtárgyat az idők során érő, külső fizikai és kémiai hatások, illetve mindezeknek az együttes kölcsönhatása. A különféle biológiai károsítok általában a falazat elszíneződését okozzák. A falon mászkáló ászkarákok a falazat nedvesedésére utalnak. Ugyancsak nedvesedés jele lehet a falon foltokban jelentkező, sötétebb, tapintásra hideg felület. Amennyiben a fal tartósan meleg időben és alacsony relatív páratartalom mellett sem szárad ki, és a víz utánpótlása a talajból vagy a tetőzet felől sem biztosított, az higroszkópos sók jelenlétére utal a falazatban. A falfestmények számára az egyik legnagyobb veszélyforrást jelentik a vakolatban jelenlévő sók. A nem higroszkópos, kikristályosodásra hajlamos sók a nedves falazatban oldatba menve vándorolnak és kristályvizük változtatásával duzzadnak és zsugorodnak, ezzel repedéseket okozva a vakolatban. Megjelenhetnek közvetlenül a felület alatt, lelökve a vakolatról a festékréteget, vagy kikristályosodhatnak a felületen is. A felületen kikristályosodott só megjelenését tekintve többféle lehet, pl. vattaszerü fehér csomók, vagy a felületi szennyeződést is magába építő kéreg, stb. Köszönetnyilvánítás Szerző köszöni Kriston Lászlónak az évek során nyújtott szakmai segítségét és emberi hozzáállását, köszönet Feketics Erikának a székelyderzsi templom falképein tett megfigyeléseinek és az ott készült fotóinak megosztásáért, köszönet a helybélieknek, akik lehetővé tették, hogy a szerző Magyarfenesen, Marosszentannán és Bádokon a templomokba bejusson. 32
