Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
M-Kiss András: Egy elázott madágyűjtemény konzerválási problémái
Egy elázott madárgyűjtemény konzerválási problémái M-Kiss András A közgyűjteményekről gyakorta azt hisszük, hogy elhivatott, biztonságos megőrző helyei kulturális hagyatékainknak, műtárgyainknak, természeti értékeink tárgyi bizonyítékainak. Ennek az igénynek a kielégítéséhez, a tárgyakon kívül, sok minden szükséges. Elsősorban jól kialakított és felszerelt raktárhelyiségek, konzerváló anyagok, felszerelések, nyilvántartás, állandó felügyelet, átgondolt szakirányítás, előre gondolkodás a biztonságos megőrzés valamint a gyűjtemények fejlesztése érdekében. Nem utolsó sorban, szakszemélyzet, a múzeumi munkának megfelelő képesítéssel rendelkező, alkalmas személyzet, akik által kiteljesedhet a múzeumokra jellemző két kulcsszó tevékenységi köre. Adódnak azonban ritka helyzetek, események, amikor a gyűjteményekre ható negatív tényezők sorozata váratlanul, hirtelenül és erőszakosan, rövid idő alatt romba döntheti hosszú évtizedek áldásos munkáját. Nem túlzás ezeket katasztrófának nevezni. Ez történt a Temesvári Bánát Múzeum madárgyűjteményében is, 2010. június 22-én, amikor az esti felhőszakadás alkalmából a madárlerakat plafonja átázott és leszakadt, a tetőnek pedig az arra lejtő részéről az esővíz egyenesen a raktárhelyiség két termébe folyt, a szekrényekbe, onnét a második emeleti folyosóra, majd az alatta lévő emeletre, átáztatva a könyvtár falát és mennyezetét (1-2. kép). A másnap reggelre virradóan szemünk elé kerülő látvány elborzasztó volt, hiszen aki ismeri és kutatta ezt a madárgyüjteményt az tudhatja, hogy Közép-Kelet Európa egyik legnagyobb, legjobban karban tartott és konzervált gyűjteményéről van szó. A gyűjtemény méltán viseli alapítójának „Dionisie Linţia” nevét valamint, a „Románia legnagyobb madárgyüjteménye” titulust. Linţia Dénes (1880-1952) Románia első elismert madarásza („omitologul Statului”), gyermekkora óta gyűjtötte és preparálta a Délvidéken1 lőtt madarakat. Munkája elismeréseként a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában és Dermoplasztikai Laboratóriumában képezhette tovább magát, a szakma neves, európai hírű személyiségeinek barátságát és elismerését élvezve, úgymint: Madarász Gyula, Horváth Géza, Csörgey Titusz, Schenk Jakab, Vasvári Miklós, Hámori Mihály, Parlagi Béla, Lovassy Sándor, Nagy Jenő és még mások A továbbképzők befejezése után a Magyar Királyi Ornitológiái Intézet levelező tagja lett, ahová folyamatosan szállította a madárbőröket, tojásokat, csontpreparátu-1 A Temesi Bánságban. 1. kép. A beázott raktárhelyiség részlete. Leszakadt mennyezet, padlót ellepő törmelék, beázott szekrények. 2. kép. A bezúdult víz az egyik helyiségből a másikba folyt. mókát, köpeteket, gyomortartalmakat, tollakat, ritka fajok kitömött példányait, tudományos megfigyeléseinek eredményeit. Bekapcsolódott az Intézet által szervezett szinkron madármegfigyelési akciókba is. 1904-ben elhelyezték tanítói állásából, Oravicabányáról Temesvárra, és reá bízták a Délmagyarországi Természettudományi Társulat (1873-1918) állattárának 108
