Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
T. Bruder Katalin: Galvanoplasztika a restaurátori gyakorlatban
1-2. kép. A nagydémi larárium Apollo szobrának galvanoplasztikái másolata. Körplasztikánál, ami több darabformában csapódott ki, a felesleg ledolgozása után gondosan egymáshoz kell próbálni a darabokat és a lehető legpontosabb találkozás érdekében kéziszerszámmal összereszelni. A darabok egymáshoz forrasztása cinnel úgy a legegyszerűbb, hogy először a forrasztandó felületeket felcinezzük (grundoljuk), majd a pontos illesztés után egymáshoz rögzítjük a darabokat. Ez a tárgytól függően történhet drótozással, csipesszel, stb. Ezt követően, néhány helyen pontszerű forrasztással egymáshoz rögzítjük a darabokat, s hogy a továbbiakban ne zavarjon, a drótozást, csipeszt, stb. eltávolítjuk. Ezután kezdhetjük az érintkező felületek folyamatos összeforrasztását. Bár lehet lánggal is forrasztani, de precízebb, ha pákával dolgozunk, így nem kockáztatjuk a rögzítő pontok kiolvadását. Bonyolultabb formáknál gyakori, hogy egymás közelében több forrasztást is kell végezni. Ebben az esetben ajánlatos, hogy magasabb olvadáspontú forrasztóónnal kezdjünk és egyre alacsonyabb olvadáspontú forrasztóónt használjunk. Forrasztás közben ügyelni kell arra, hogy az összeillesztett felületek ne távolodjanak el egymástól, ne legyen szintkülönbség közöttük és a cin befolyjék végig a két illeszkedő rész közé. Teljesen zárt formájú tárgy másolata esetében szükséges egy viszonylag eldugott helyen szellőzőnyílást hagyni, hogy a forró, majd lehűlő levegő mozogni tudjon. A tárgy összeállítása után a forrasztási varratokat finoman eldolgozzuk. Ezt követheti a tisztítás, rezezés, esetleg nemesfémmel való galvanizálás. Ha a rezezést nem cianidos fürdőben, hanem savas rézfürdőben végezzük, számítani kell arra, hogy nagyon nehezen fogja meg az ónt a réz, mivel a sav megtámadja a felületet. Körplasztikáról készült másolatra jó példa, a nagydémi larárium Lar és Apollo szobra (1 —4. kép). Az Apollo darabformája az alábbiak szerint készült: a posztamens negatívja egy darabban lett levéve, egy helyen elmetszve, majd újraillesztve. A szobor első oldala 3-4. kép. A nagydémi larárium Lar szobrának galvanoplasztikai másolata. a kezekkel egy darabban levehető volt, a hátoldalt a plasztikusan kiemelkedő és alámetszett formájú tok miatt két darabban lehetett csak leformázni. Kiegészítés galvanoplasztikával Ha galvanoplaszikával kívánjuk a hiányos tárgyat kiegészíteni, vagy rekonstmálni, először hozzá kell mintázni a hiányzó részt az eredetihez. Mikor ez elkészült, óvatosan külön kell választani az eredetit és a megmintázott részt. Mivel általában a mintázást plasztilinből, vagy viaszból készítjük el, jó, ha a tárgyat lehűtjük, hogy a szétválasztáskor ne deformálódjon. A plasztilinről szilikon negatívot készítünk, ügyelve arra, hogy ahol majd az illesztés lesz, kis perem maradjon. A galvanoplasztika elkészülte és kidolgozása után, ezt a kis peremet ragasztjuk be az eredetibe. A ragasztó ebben az esetben kettős célt szolgál, összetartja az eredetit a kiegészítéssel és megakadályozza, hogy a két különböző fém érintkezzék egymással. Erre példa a szomor-somodorpusztai római kori kocsilelet kancsója (5-10. kép). Ennél a rekonstrukciónál a szokásosnál vastagabb, erősebb galvanoplasztikát kellett készíteni, mert a has és a talp kiegészítésnek a nehéz, öntött bronz nyakrészt és fület el kell bírnia. A rekonstrukció formája analógiák alapján, szak régészekkel történt konzultációk során alakult ki.9 Másik példa az „Eskü téri sisak” (11. kép). Hasonló módon készült a kiegészítése, mint a kancsónak. A díszsisak nagyméretű üveg és üvegpaszta kövekkel díszített, konzultációk után úgy döntöttünk, hogy többféle ok miatt - a hiányzó kövek helyét csak jelöljük.10 9 T. Bruder Katalin: A Szomor-soraodorpusztai római korikocsilelet kancsójának rekonstrukciója. In. Múzeumi Műtárgyvédelem 4. Szerk. Központi Múzeumi Igazgatóság, 1977. pp. 109-112. 10 T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása. In. Műtárgyvédelem 27. Szerk. Török K. Magyar Nemzeti Múzeum, 2000. pp. 45—54. 88
