Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Orosz Katalin: Festett papírtárgyak vizsgálatának lehetőségei, néhány vizsgálat eredméneiből levonható következtetések
A vizsgálatok során választ kerestünk a következő kérdésekre: Milyen pigmenteket, illetve keverékeket használtak a füst festéséhez? A füst színének eltérését a kötet első és második felében vajon a festékréteg elváltozása okozza, vagy készítéstechnikai váltás történt? Ha a pigment változott el, annak mi lehetett az oka? A kötet első felében a szürke füst infra-sugárzásban többé-kevésbé sötéten mutatkozik, UV-sugárzásban néhol világosan jelentkezik, de nem lumineszkál erősen, ez valószínűleg a réteg vastagságától függ. Optikai mikroszkóp alatt vizsgálva a festett réteget, nagyon apró pigmentszemcséket láthatunk. Ez arra utal, hogy fehér és fekete pigment keverésével állították elő a szürke festéket. A 96. lapon lévő ábra szürke füstjéből vett minta elektronsugaras mikroanalízis vizsgálata ólmot mutatott ki fő komponensként, mellette kén, kálium és nagy mennyiségű szén jelentkezett (7. a. ábra). A kálium származhat az arabgumi kötőanyagból, a kén csúcsa azonos az ólom egyik csúcsával, mennyisége nem tűnik soknak, inkább csak szennyezésről lehet szó. A kötet második felében a füst színe egyértelműen barna, ellentétben a könyv első felében látott szürke színnel. Mivel a szürke füst ólomfehér és szénfekete keverékének bizonyult, felmerült annak lehetősége, hogy a barna színt az ólomfehér átalakulása okozza. FTIR-vizsgálat alátámasztotta a feltevést, mert a szürke füstben kimutatható volt a bázisos ólom-karbonát (vagyis ólomfehér) jelenléte, azonban a barna füstből nem. Az elemanalitikai vizsgálat a barna füstben kimutatta kén jelenlétét az ólom mellett, azonban nagy mennyiségű alumínium és réz is jelentkezett a mintában (7. b. ábra). A mikroszkópi preparátum vizsgálatakor keményítőszemcséket és egy barnás színezékszerű anyagot találtunk a barna füstből vett mintában (13. a-b. kép.) A keményítő jelenlétét Raman-vizsgálattal is sikerült igazolni. Mindebből arra következtethetünk, hogy nem az ólomfehér pigment alakult át, hanem készítéstechnikai váltás történt, a kötet második felében keményítőre csapatott barna szerves színezéket használtak. A vizsgálatok összegzése és következtetések megfogalmazása A különböző festékrétegeken és a kötet lapjain végzett vizsgálatok eredményei táblázatban kerültek összegzésre, ami megkönnyítette a könyv első és második felében tapasztaltak összehasonlítását és a következetések levonását. A 8. ábra három lap vizsgálatainak összesítését mutatja be. A megfigyeléseket és a vizsgálati eredményeket összesítve elmondható, hogy a könyv első felében arabgumival keverte a festő a verdigris, minium, ólomfehér és szénfekete pigmenteket. Egyéb anyag nem volt kimutatható. A szervetlen pigmenteket többnyire viszonylag testes rétegben, fedőfestékként használta. A füst és a felhők szí-13. a-b. kép. A barna festék mikroszkópi preparátuma párhuzamos (a) és keresztezett (b) polarizátorok mellett, az utóbbi képen jól láthatók a keményítőszemcsék (az objektív nagyítása 40x). nézéséhez ólomfehéret kevert szénfeketével, egyenletes szürke festékréteget alakítva ezzel ki. A míniumot is keverte időnként ólomfehérrel, de más anyagot a kötőanyagon kívül nem adott hozzá. A 100. lap környékén kezdte el használni a verdigris és valamilyen szerves sárga színezék keverékét a pasztózusan felvitt festékrétegekben is. A szerves sárga színezéket feltehetően keményítőre csapatta le, majd ezt keverte a verdigris-vel és kötőanyaggal. Ez magyarázza a mikroszkópi preparátumokban a keményítőszemcsék megjelenését. Itt azonban még más változás nem látható. A 180. és 241. lapon már több eltérés is mutatkozik az előzőekhez képest. A verdigris-t sárga szerves anyaggal és keményítővel keverve találjuk a mintákban. Az elemanalitikai vizsgálat a réz mellett mindenütt ólom, kálium, kén és alumínium jelenlétét is mutatja. Ugyanezek az elemek jelennek meg a barna festékekben is (csak más arányban), és a keményítőszemcsék ott is mutatkoznak. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a festéshez használt szerves színezékeket keményítőre csapatta le a festő majd az így nyert színes port keverte a verdigris-vel, illetve a barna festék esetében szénfeketével. A mikroszkópos preparátumokban megfigyelhető a keményítőszemcséken sárgás, illetve barna anyag jelenléte, ami azt bizonyítja, hogy a keményítő nem kötőanyag, hanem a szerves színezőanyag szubsztrátuma. A barna festékrétegek esetében néhol vörös szemcsék is láthatók, feltehetően ott míniumot is adtak a festékhez. A kálium, kén és alumínium jelenléte arra utal, hogy a szerves színezékekhez timsót adagoltak a szebb szín elérése érdekében. Eredeti források ajánlják a timsó használatát szerves színezékek készítésekor, sőt a verdigris-vel készített festékek esetében is alkalmazták. A kötet második felében a zöld, barna és drappos, fakó színek (talajon) esetében mindenütt kimutathatók a timsóra utaló elemek. A könyv első feléből vett mintákban azonban ez nem nyilvánvaló, sem a zöld, sem a barna festék esetében. A kötet második részében a füst mindenütt barnás színű, barna szerves anyagot, szénfeketét és keményítőt tartalmaz. Az elemanalitikai vizsgálat ezekben a mintákban is kimutatta a kálium, alumínium, és kén jelenlétét, de mellettük réz és ólom is azonosítható. A festő tehát a füstöt is hasonló festékkel festette, mint az egyéb barna színben megjelenő felületeket. Vagyis timsóval kinyert barna színű szerves anyagot csapatott le keményítőre és ehhez kevert szénfeketét. Az ólom jelenléte ezekben 63