Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Sípos Enikő: Textilrestaurálási esettanulmányok
10. kép. A főkötő restaurálás után. dolgozták, vagy egy, a fejtetőre kerülő, közel tenyérnyi rozettához kapcsolták a makramé hálót. Kötött aranyfőkötő, vagyis inkább haj kötő került elő 1992-ben Szombathelyen a Szt. Márton templom kriptájában (7. kép). Anyaga selyem bélfonalú aranyozott ezüstszalagból készült fémfonal. Aranyozott ezüst, ezüstözött réz, vasdrót és bőr kombinációjával készült virágok, és aranyozott ezüst, csepp alakú islógok díszítették. A főkötőhöz háromágú, nyitottszálú selyemből font vendéghaj tartozott. A tárgy erősen kiszáradt, hiányos állapotban került a restaurátorműhelybe. A fémfonalak fémborítása sok helyen lekopott, részben vagy egészben korrodálódott, vastagon beborítva az egész felületet színes vas, réz, és ezüst korróziótermékekkel. A korróziótermékekbe föld, haj és növénymaradványok valamint kalcium sók voltak beágyazódva (8. kép). A konzerválás megkezdése előtt, a legalkalmasabb kezelésmód kiválasztásának érdekében elvégeztük a fémfonalak morfológiai vizsgálatát, meghatároztuk a korrózió jellegét és mértékét, a fémfonalak anyagát és típusát.10 11 Vizsgáltuk a szóbajöhető kezelőszerek hatását és rekonstruáltuk a készítéstechnikát. A tisztítást egy, a tárgy alakjához igazodó műanyag formán végeztük, desztillált vízzel és emúlzióval." Az emúlzió kiöblítése és a tárgy eredeti formájának visszaállítása után, a főkötőt baloldalával kifelé helyeztük a műanyag formára. Alátámasztás és megerősítés céljából a tárgy belső oldalára pamutfonalból hurkolt hálót készítettünk, ami a kiegészítésnek is alapjául szolgált. A kiegészítés a fémfonal bélfonalával harmonizáló színű pamutfonallal, a főkötő készítésmódjával azonos, makramé technikával készült (9. kép). Végül a tárgyat eredeti viselésmódjának megfelelően, egy 10 Járó M. - Tóth A. - Kiss-Bendefy M.: Investigation of metal threads and metallic decorations of a 16th century bonnet. In. International Perspectives of Textile Conservation, eds.: Á. Tímár-Balázsy, D. Eastop, Papers from the ICOM CC Textiles Working Group Meetings, Amsterdam 13-14 October 1994 and Budapest 11-15 September 1995, Archetype Publications, London, 1998, 127-132. 11 Az emulzió összetétele: 90% desztillált víz, 3% nemionos mosószer, és 10% etanol 1 literben. pamut anyaggal bevont fej formára helyeztük, melyen a későbbiekben tárolható és kiállítható12 (10. kép). A koronázási palást készítéstechnikai elemzése A magyar királyok koronázási palástja az az aranyhímzéssel borított harangkazula, melyet Szent István király és Gizella királyné adományozott a székesfehérvári prépostsági templomnak a hímzett donációs felirat tanulsága szerint 1031-ben (11. kép). A miseruha az egykorú tárgyak között is különlegesség. Bizonyos, hogy királyi vagy főpapi patronátus mellett működő alapítványok, erre specializálódott művesei készítették. A feliratok s az ikonográfiái program megfogalmazója klerikus lehetett. Hímzett képsora minden bizonnyal valamely jubileumra készülhetett. Hímzett dátuma ugyanis egyaránt jelentheti Krisztus uralmának 1030. évfordulóját, vagy István uralmának 30 éves jubileumát. A miseruha szabása követi az egykorú harangkazulák szabásmódját, szabályos félkör. Háta hossztengelyében a harangkazulák jellegzetes dísze az ún. villakereszt osztja több részre. Ferde szárai, melyeket angyalok félalakjai díszítenek, derékszögben kapcsolódnak egymáshoz a tárgy mértani középpontjában. Függőleges szárán Krisztus a világ bírája és Krisztus a megváltó. A kereszt feletti részben a Madonna és Evangelista Szt. János alakja, körülöttük a négy evangélista szimbóluma. A kereszt alatti sorokban próféták és apostolok, a legalsó sorban pedig kerek medaillonokban az egyház első mártírjainak figuráit helyezték el. A kereszt lábánál a donátor pár, István és Gizella alakja jelenik meg. A kazula alapanyaga rozettamintás bizánci selyem. Mivel a bizánci, rozettamintás alapszövet csak nyomokban maradt meg rekonstrukciós rajzot készítettünk, hogy lássuk milyen lehetett eredetileg. A miseruhából alakított palást teljes felületét beborítják az arannyal hímzett alakok nagy ötvöstárgy hatását keltve a nézőben. Az aranyfonalakat lefogó vagy térkitöltő selyemfonalak kék, vörös és zöld színűek. A munka kvalitására jellemző, hogy 1 cm2-en 50-56 fémszálat fogtak selyemmel a minta szerint. A hímzés előkészítéseképpen a kompozíciót kellett megtervezni, majd a tervet átmásolva, el kellett készíteni az előrajzot a bizánci szöveten. A keretbe feszített anyagra először közvetlenül valószínűleg a kompzíció geometrikus vázát rajzolták fel, mely a figurákat rendezett egységbe foglalta. A következő lépésben a szabályosan felosztott térbe, kisebb egységenként berajzolták a feltehetően minták alapján kiválasztott alakokat. Amikor a palást újra hazakerült, 1978-ban azonnal megkezdődtek a vizsgálatok, melyeknek célja a készítéstechnikák, korábbi javítások, hiányzó részek meg-12 Sipos, E.: Restoration of a sixteenth-century bonnet from St Martin’s church in Szombathely. In. International Perspectives on Textile Conservation, Papers from the ICOM-CC textiles Working Group Meetings, Amsterdam 13-14 October 1994 and 11-15 September 1995. 121-127. 48
