Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Sípos Enikő: Textilrestaurálási esettanulmányok
5. kép. Emst der Eiserne („Vas Ernő”) herceg sírruhájának részlete. elporladt, 1,2 cm széles bársonypánton ezüst boglárokkal volt sűrűn kirakva, füle mögül induló két hajfonatát koszorúba tűzték fel. A tárgy korábbi konzerválása az 1970- es évek elején történt. Ekkor kimosták, a szoknya felhajtását kisimítva szárították meg. A felsőrész szakadásait, hiányos részeit selyemdarabokkal foltozták ki. A foltokat műanyag fólia felvasalásával ragasztották hozzá az eredeti anyaghoz. A műanyag az idők során megkeményedett, felülete ragacsossá, szennyezetté vált, sok helyen elvált az alaptól. A viselet újbóli konzerválása sürgetővé vált. Első lépésben desztillált vízzel fokozatosan párásítva a felragasztott foltokat távolítottuk el, majd a vállfüző és a szoknya maradványait megfelelő színűre festett pamut anyagra fektettük. Fölé selyem kreplint borítottunk. Majd a három szövetréteget vékony selyem fonallal, szabályos rendszerben ismétlődő apró fércöltés sorokkal rögzítettük. Hasonlóan, mint a szikszói leletnél. Sajnos a szoknya felhajtásának visszaállítására az atlaszselyem törékenysége miatt nem volt lehetőség. A bársony ferdepántokat pamut szalaggal támasztottuk alá. Ezután varrtuk vissza eredeti helyükre. A biztonságos kiállíthatóság érdekében, ez esetben is elkészítettük a ruha méretének és formájának megfelelő bábut a ruha szabásával azonos szabású, hozzá szükséges alsószoknyákkal együtt (4. kép). Ernst der Eiserne („Vas Ernő”) stájer herceg sírruhájának maradványa A sírruha maradványai a reini ciszterci kolostor templomában kerültek elő az 1424-ben elhunyt herceg sírjából. A lelet egy trapézforma nagyobb és két kisebb töredékből áll. Alapanyaga velencei brokátbársony, aranyozott ezüsttel brossírozva. A szövetet a Vencel cseh király által alapított „Kendő Rend” sorokba rendezett jelvényei borítják8 (5-6. kép). A kezelés célja az volt, hogy a műtárgy hosszú ideig biztonságosan tárolható, valamint rövid ideig, múzeumi kiállításon bemutathatóvá váljon. A halotti ruhát rendít. kép. Rekonstrukciós rajz a szövet eredeti állapotáról. kívül rossz állapotban kaptuk meg restaurálásra. Mikroorganizmusok működésének, valamint a tetem bomlástermékeinek hatására az egykor bíborszínű bársony megbámult, kiszáradt, rideggé, papírszerűen törékenynyé vált. Felületén hiányok, szakadások és a fémfonal korróziója által okozott elszíneződések voltak. A fémfonalak fémanyaga részben vagy teljesen korrózióvá alakult. A legalkalmasabb kezelésmód kiválasztásának érdekében elvégeztük a szükséges anyagvizsgálatokat és tisztítási teszteket. Az enegiadiszperzív mikroanalízis igazolta, hogy a fémfonal készítéséhez egyik oldalán aranyozott ezüstszalagot használtak, és az ezüst lényegében ezüst-klorid korrózióvá alakult. A fémfonal készítéstechnikája: aranyozott ezüstlemezből vágott szalag bélfonal köré fonva, S-sodratban, a szalagszélesség: kb. 0,30 mm, a fóliavastagságról nincs adat, az aranyozási mód: valószínűleg amalgámos.9 A tisztítás első lépéseként a szövetet mikroporszívóval és puha ecsettel tisztítottuk meg a felületi portól, illetve mechanikai szennyeződésektől. A bársonyra rátapadt fémkorrózió nyomait ultrahangos tisztító berendezéssel távolítottuk el, amennyire ez a szövet sérülése nélkül lehetséges volt. Lővei Pál: Vas Ernő stájer herceg sírruhájának maradványa. In. Sigismundus Rex et Imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában. 1387-1437. Budapest, 2006. Kát. 4. 58. p. 352. 9 A fémfonal vizsgálatok elvégzéséért dr. Járó Márta vegyésznek (Magyar Nemzeti Múzeum) és dr. Tóth Attila fizikusnak (MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet) tartozunk köszönettel. 46
