Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Sípos Enikő: Textilrestaurálási esettanulmányok
Textilrestaurálási esettanulmányok Sipos Enikő Az ásatási textilek lebomlása rendkívül komplex folyamat, melyet a közönséges kopáson, szakadáson, deformálódáson kívül a tárgy és környezete között lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai tényezők kölcsönhatása határoz meg. Ezek sokszor egymásnak ellentmondó, rendkívül bonyolult folyamatok. A szibériai nedves hideg vagy az egyiptomi száraz meleg a két legszélsőségesebb pólusa a különféle környezeti változatoknak, melyeknek ezeken kívül még számtalan variációja lehetséges, amely hol gátolja, hol elősegíti a tárgyak lebomlását. Ezért sokszor nem tudjuk megmagyarázni, hogy bizonyos körülmények között miért őrződik meg olyan jól, vagy megy teljesen tönkre egy lelet.1 A lebomlási folyamatokban, jelentős szerepet játszanak még a talajban különböző mennyiségben jelenlévő szerves anyagok, ásványi sók, gázok, a talajvíz, valamint a talaj pH-ja A régészeti textilek állapotát befolyásolják még temetkezési szokások, az ásatás körülményei és a környezet állandó változásai is. Köztudott, hogy a földbe eltemetett tárgyak és környezetük között az évek során bizonyos egyensúlyi állapot alakul ki. Ásatáskor az egyensúly felborul. Ezért gyakran megtörténik, hogy a sír felbontásakor még épen talált leletanyag a behatoló levegő és a hőmérséklet hirtelen megváltozásának hatására elveszti színét, vagy teljesen szétporlad. A folyamat alapjában véve megállíthatatlan, csupán lassítani lehet megfelelő mütárgykörnyezet kialakításával. Sokszor beigazolódott, hogy a stabil klimatikus viszonyok minden tárgy számára kedvezőbbek, mint a környezet állandó változása. Ezért is fontos az ásatási textileket a lelőhelyen kialakult hőmérséklet és páratartalom mellett tartani a kezelés megkezdéséig. Ha a nedves szövet kiszárad, rugalmasságát veszti, többé nincs lehetőség újra rugalmassá tenni, vagy a felületén kikristályosodott sókat eltávolítani.” A történeti és régészeti textilek a legérzékenyebb, legrövidebb élettartamú tárgyi emlékeink közé tartoznak. Kezelésmódjuk, restaurálásuk nem foglalható össze általában, két egyforma tárgy nincs, valamennyit egyediként kell kezelni. 1 Brothwell, D. R.: The bog man and the archaeology of people. British Museum Publications Ltd, 1988. p. 97. 2 Cronyn, J. M.: The elements of archeaological conservation. London. 1992. pp. 284-292. A restaurálás során, alapvető szempont kell legyen, az állagmegóvás, a történeti információk megtartása, valamint minden olyan szennyeződés eltávolítása, mely a tárgy öregedését gyorsítaná, valamint törekedni kell arra, hogy a lehető legkevesebb beavatkozás történjen, így érthető, hogy a kezelésmód megválasztása nagy körültekintést igényel. Ismerni kell a tárgy történeti hátterét, készítésmódját, anyagait, szerkezetét, állapotát, az esetleges korábbi javításokat, és az anyagvizsgálatok eredményeit. Hiszen csak ezeknek az információknak a birtokában dönthetünk a tisztítás illetve restaurálás legbiztonságosabb módjáról.’ Mivel minden tárgy egyedi, így általánosan alkalmazható módszert nehéz találni. Ezért esettanulmányok segítségével különböző tárgytípusok különféle kezelésmódjait mutatjuk be.3 4 A következőkben szó lesz két 16. századi női leányka ruháról, egy 16. századi főkötőről, Emst der Eiserne („Vas Ernő”) stájer herceg (1377—1424) sírruhájának maradványáról, és a magyar koronázási palást készítésének egy lehetséges módjáról. Azért esett a választás, éppen ezekre a textíliákra, mert az ásatásból származó anyagok kezelésmódja jelentősen eltér a nem földből előkerülő anyagokétól. A koronázási palástról azért kívánunk szólni, mert ebben az esetben a tárgy restaurálása nem a szó klasszikus értelmében történt. Nemzeti ereklyéről lévén szó, a tárgyon található javítások, átalakítások, pótlások egyaránt történeti értéknek számítanak s feltétlen megőrzendők. Itt a tárgy anyagainak meghatározását, a különböző készítéstechnikák leírását, a hiányzó részek és a palást állapotának felmérését kellett elvégezni. Az ismertetésre kerülő műtárgyak konzerválását a fenti elvek és módszerek alapján a szerző végezte el Fikó Katalin textil restaurátorral. 16. századi leányka ruha A 16. századi leányka ruhát a szikszói református templom tatarozásakor, 1996-ban találták (1. kép). A kislányt fakoporsóban temették el. A koporsó és a tetem középső része teljesen elkorhadt, lebomlott. A leletet a körülötte 3 Janaway, R.: The conservation and analysis of textiles from Christ Church, Spitelfields, London. Archaeological textiles, Occasional Papers Number 10. The United Kingdom Institute for Conservation, 1990. pp. 36-40. 4 Sipos E.: A régészeti textilek konzerválásának alapjai. Kézirat. 43
