Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
B. Perjés Judit - Domokos Levente - Puskás Katalin: Tíz nap a "Nagy-Küküllő felső folyása mentén" avagy hazi és vendég restaurátorok a székelykeresztúri Molnár István Múzeum születő állandó kiállításán
29. kép. Archív felvétel a Matskási kripta feltárásakor előkerült textiltárgyakról. A Matskási család tagjai a 18-19. századi Székelykeresztúr neves személyiségei voltak. Matskási Lajos Udvarhely-székfő királybírája (f 1861) felesége gr. Haller Katalin (fi863), akik 1900-ig szintén a kriptában nyugodtak. Gyermekeik közül (ifj. M. Lajos, M. Krisztina gr. Gamerra Gusztávné és családja egész életüket Székelykeresztúron (akkori nevén Szitáskeresztúron) élték le, és ott is temették el őket. M. Lajos két kislánya Olga és Claudia, M. Krisztina gyermeke G. Alfréd a kriptában, míg Krisztinát 1904- ben már a timafalvi temetőben temették el.35 36 37 * Krisztina férje az olasz származású br. Gambamari Gamerra Gusztáv a város közéletében is fontos tisztségeket töltött be. Hat évvel ezelőtt sikerült megkezdenünk, az addig a felismerhetetlenségig összeszáradt és összegyűrődött textíliák elsődleges tisztítását. Tisztítás után néhány azonosítatlan textiltöredék mellett felismerhetővé váltak a selyem halotti ingek, egy dolmány megmaradt részei, egy nyaksál, egy gépi kötésű mintás sapka valamint a koporsókhoz tartozó kellékek közül egy selyem kispárna, amelyben faforgács maradékát találtuk/6 A sapkához és a kispárnához hasonló darabok megtalálhatók a váci Fehérek templomának kripta leletei között is. Az ott feltárt kötött halotti sapkák egyszínűek, világos gyapjú fonalból készültek, csúcsosak, a csúcs végén viszonylag hosszú bojttal.’7 A 2004-ben végzett elsődleges tisztítás után ugyan fektetve raktározták a textíliákat, helyszűke miatt az eltelt évek alatt mégis meggyűrődtek, ezért szükséges volt újólag nedves szivacs segítségével kisimítani az erősebb hajtásokat, gyűrődéseket. Száradásig igen vékony rovartűvel tűztük ki a részeket, vagy üveglappal nyomtattuk le a kisimítandó textil felületeket. Az ingeket díszítő masnik 35 Krisztina öntöttvas sírkeresztje jelenleg az állandó kiállításon látható. 36 A forgács azonosítását Balázs József, a Magyar Nemzeti Múzeum, Műtárgyvédelmi Módszertani és Képzési Osztály restaurátora végezte, ezúton köszönjük segítségét. Vegyes fenyő forgács: vörösfenyő 45%, jegenyefenyő 30%, lucfenyő 25%. 37 Ráduly Emil: 18. századi polgári viseletek. In. Magyar Múzeumok, 1996. 2. sz. pp. 10-11. 30. kép. A kriptából előkerült selyem halotti ingek és sapka több évvel a restaurálás előtt. 31. kép. A halotti selyem ing restaurálás közben. közé szűrőpapírt göngyöltünk, amely a nedvesített masni szalagjait eltartotta egymástól. A szűrőpapír felszívta a fölös mennyiségű vizet és így a masnik száradás után sem lapultak össze (31. kép). Az ingek közé fríz’ anyagot szabtunk, amelyre megfelelő színűre festett, vékony pamutanyagot fektettünk. Ezáltal a szakadt hiányos részek zavaró látványa megszűnt, mivel a hasonló színű alátét anyag összeolvadt az eredetivel. Az ing alját és nyakrészét előöltéssel (fércelő öltés) rögzítettük az alábélelő anyaghoz. A fríz anyag puha, testes tulajdonságát használtuk fel arra, hogy a fektetve bemutatott vékony selyem ingbe helyezve, azt lapos helyzetéből kissé megemeltük, így érzékeltetve az eredetileg benne fekvő test domborúságát. A dolmány részleténél, a kopott hiányos posztótöredék alá megfelelő színűre festett pamut flanel anyagot helyeztünk. A régi posztó és az új alátétanyag szépen összesimul, a szemlélőnek egybefogja a meglévő és hiányzó területeket. A dolmány elejének mindkét felét a hosszanti széleken szintén előöltéssel rögzítettük az alátét anyaghoz. 38 Fríz: szövés nélküli textil, amelyet elsősorban kabátok bélelésére használnak. 111
