Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
B. Perjés Judit - Domokos Levente - Puskás Katalin: Tíz nap a "Nagy-Küküllő felső folyása mentén" avagy hazi és vendég restaurátorok a székelykeresztúri Molnár István Múzeum születő állandó kiállításán
21. kép. Az asztal restaurálása. A karosszék tipikus biedermeier darab, készítési ideje a század közepére tehető, Alapanyaga fenyőfa, diófa furnérozással, a karfán található intarzia topolyagyökér. Az első és hátsó lábak, a háttámla és a karfa enyhén íves, az ülőlap, a karfák és a háttámla kárpitozott. Az ülőlap kiemelhető. A kétajtós szekrény pogácsalábakon áll, az ajtók betétei íves záródásúak, eredetileg furnérozottak voltak, erre festette rá kézzel egykori tulajdonosa a jelenleg látható mintákat.’1 A ráfestések kultúrtörténeti szempontból érdekesek ugyan, de művészi értéket nem képviselnek. A szekrény korpuszának anyaga fenyőfa, rajta diófa furnérozás. Az ajtók külsejét diófa, a belső felét jávor furnérral borították. Valószínűleg a 19. század harmadik harmadában készült. A bútorok készítési idejének említését azért tartjuk fontosnak, mert igen jelentős minőségbeli különbség figyelhető meg az egyes daraboknál. Míg az asztal egy igen kvalitásos tárgy, addig a szekrény már a tömegtermelés korszakából való. Mind a három bútordarab szennyezett, szerkezetileg igen rossz állapotban került a restaurátor műhelybe. Több helyen hosszanti repedések, a felületeken különböző elszíneződések, vízfoltok, fumérhiányok, fumérleválások és szakszerűtlen javítások nyomai voltak felfedezhetőek rajtuk. A tárgyakat különböző lakkokkal többször átlakkozták. Első szemrevételezéskor ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy az eredeti felületkezelések vagy nagyon rossz állapotban voltak vagy teljesen tönkre mentek. A bútorok felületi tisztítása, a szerkezeti megerősítések és a fumérhiányok pótlása a vendégrestaurátorok érkezése előtt megkezdődött, napi több órán át tartó internetes konzultáció mellett. 22. kép. A karosszék restaurálás 23. kép. A karosszék karfája tóközben, kárpitozás előtt. polyagyökér intarziával. 24. kép. A karosszék kiemelhető ülőlapjának hátoldala restaurálás közben, a régi kárpitozás szögelési nyomaival. A többször átlakkozott asztal felülete foltos volt. Egy korábbi lakkozás során alkalmazott bevonat az idők során besárgult, átlátszatlanná vált és szinte elfedte a fa szép rajzolatát, ezért a lakkréteg eltávolítása mellett döntöttünk. A régebbi rétegeket felpuhítottuk31 * 32 33, és mechanikus úton távolítottuk el. Tisztítás után politúroztuk a felületet (21. kép). A karosszék eredeti felületkezelése nagyon kopott volt. Több helyen hiányzott a furnér és rengeteg karcolás valamint kisebb hiány volt a felületen. A szükséges helyeken felgőzöltük a benyomódásokat, a nagyobb és kisebb hiányokat pedig pótoltuk. A felületi javítások után a pótlásokat a megfelelő színre retusáltuk. Az eredeti lakkréteget megőriztük és csak a javított részeket politúroztuk újra. A muzeológus kérése szerint a széket új, korhű mintázatú kárpittal húztuk be’3 (22-24. kép). 31 A házassággal egyesített Kemény és Haller családok címerei kerültek az ajtóbetétek belső oldalára. 32 Puhításra alkalmazott anyag: denaturált szesz. 33 Az újrakárpitozás Hugyeczné Rektorik Éva munkáját dicséri. 109
