Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Várfalvi Andrea: Különböző készítés-technikával készült textíliák kiegészítési lehetőségei
lat használunk. Nem túl vastag textília rögzítését végezhetjük selyemfonallal abban az esetben is, ha a műtárgy ugyan más anyagból, pl. pamutból készült, de a selyemfonallal varrt öltések a szövetet alkotó fonalak közé simulva szinte láthatatlanok a pamutfonallal varrthoz képest. 1.2. Alátámasztás és fonalbeültetés Vastag szövetek, kárpitok alátámasztása után a konzervált alapszövet felületén a hiányoknál szintkülönbség keletkezik, ami az egységes látványt zavarja. Ennek megszüntetése érdekében, a megerősítést követően, a hordozóra felfektetett fonalak beillesztése szolgálhat kiegészítésül a hiányos felületeken (2. ábra). A fonalakat átfogó öltésekkel rögzítjük az alapszövetre. Mintás kelmék esetében ennél a technikánál a megfelelő színben beültetett fonalak foltszerűen jelezhetik a különböző formákat. műtárgy beültetett fonalak 2. ábra. Alátámasztás és fonalbeültetés. alátámasztó szövet Ha a hiányos kelme jó megtartású, elegendő csupán a beültetett részek helyi alátámasztása. A megfelelő rögzítés érdekében a kiszabott, alátámasztást biztosító foltok méretének nagyobbnak kell lennie a kiegészített hiányok felületénél. A két rétegű, de háromféle textilből készült „szövetszendvics” összevarrását a műtárgyat alkotó fonalak között megbújó, apró öltésekkel végezzük.* 3 7 Segédfonalat általában a kiegészített szövet alkotójával azonos vagy attól eltérő, de vékonyabb szálasanyagból célszerű választani. 1.4. Szövés, csomózás, horkolás Egyszerű, vászonkötéssel készült, vastag textíliák, szövött szőnyegek, falikárpitok kiegészítésénél az eredeti technika szerint végzett beszövéssel is pótolhatjuk a hiányzó lánc, ill. vetülékfonalakat (4. ábra). Az újonnan bevezetett fonalak végei a szövetek hátoldalán szabadon lebegve jelzik a kiegészítés kontúrját. Ennél a módszernél az eredetivel megegyező típusú vagy hasonló, de azonos sodratú fonallal szövünk. Károsodott, fényét vesztett selyemfonal pótlásához választhatunk pl. mercerezett pamutot is. Az alátámasztáshoz hordozóként általában a hiányos szövettel azonos vagy attól eltérő típusú, de vékonyabb, sűrű szövésű textíliát helyezünk a meggyengült kelme alá. Segédfonalnak alkalmazható a műtárgy alkotójával azonos vagy más tipusú, de vékonyabb és erős szálasanyag. A kiegészítéshez használt fonalak kiválasztásánál a műtárgyéhoz való hasonlóság a fő szempont, míg a varráshoz használható a műtárgyéval azonos vagy más tipusú, de mindenképpen vékony szálasanyagból készült segédfonal is. Vékony szövetek fonalhiányainál is alkalmazhatjuk a fonalbeültetéses kiegészítés módszerét. Ha a hordozóra felhelyezett, kiegészítést biztosító fonalakat rögzítő átfogó öltések ritmusa megegyezik a meggyengült szövetrészeken átvarrottakéval, hasonló felület jön létre a csupán alátámasztott és a mellette elterülő, pótolt részen. A kiegészített műtárgy látványában ez egynemű hatást eredményez.6 1.3. Alátámasztás és szövetbeültetés Vastag szövetek alátámasztását követően készíthetünk kiegészítést a hiánnyal azonos méretű, látványában a mütárgyszövethez képest hasonló típusú, kötésű és vastagságú textíliadarabot beillesztve is. A beültetett szövet rögzítését segíti az alá helyezett, a műtárgynál vékonyabb, sűrű szövésű alátámasztó anyag is (3. ábra). Ez a textília többnyire teljes felületen kerül a meggyengült szövet alá. műtárgy beültetett szövet alátámasztó szövet 3. ábra. Alátámasztás és szövetbeültetés. műtárgy beszövés 4. ábra. Szövés. Szövött szőnyegek, kárpitok hiányzó láncfonalainak kiegészítését célszerű a műtárgyéval azonos típusú, de vékonyabb, puhább fonallal végezni. A vékony fonalat bevezetve az elszakadt, elvékonyodott láncvég mellé elkerülhetjük, hogy a két fonal, egymás mellett túlságosan megvastagítsa a szövetet a hiányok körvonala mentén. Célszerű a lánc pótlását semleges színűre színezett, a műtárgyhoz harmonikusan illeszkedő fonallal végezni, mert egy színezetlen, nyers színű fonal kibukkanva a vetülékek közül kedvezőtlenül befolyásolhatja a restaurált textília látványát. Akiegészítendő vetülékfonalat az eredetihez képest több, vékonyabb és tónusban egymástól különböző színű szálból sodorhattuk. Az így készített fonal puhább, hajlékonyabb lesz és „cirmosságának” köszönhetően látványában jobban belesimul egyenetlenül kopott, fakult környezetébe, mint egy tiszta színből és csupán két szálból sodort társa. Szövött szőnyegek hiánypótlása esetén el kell döntenünk, hogy az egyébként kétoldalú textíliának a restaurálás után melyik oldala lesz az eleje, hiszen az újonnan bevezetett láncok és vetülékek szabadon hagyott végeit „el kell rejteni” a szemlélő elől. Segítséget nyújthat pl. egy kilim szövet színoldalának meghatározásában, ha mintájának kontúrját szúrnák öltéssel díszítették. Nagyobb méretű hiányok kiegészítésénél nem egyszerre, a teljes felületen, hanem szakaszosan, lépcsőzetes illesztéssel szövünk, elkerülve ezáltal, hogy az újonnan létrehozott textilfelület meghúzódjon, túlságosan szoros legyen. A pótolt részek szélét minden esetben el kell dolgozni akár szúrnák, akár egyéb szélvarró öltéssel. 6 Tóth 2005. 7 Várfalvi 1994. 91
