Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
34. kép. a. Bőrös láda, 1785, nyomott mintás bélésének részlete. b. Szöges és lamellás fadúccal nyomott szövet, Nantes, 1800 körül, Musée des Arts Decoratifs, Nantes. 35. kép. a. Színes nyomott mintás papír, Jean de Blond, Orleans, 1750. b. Nyomott mintás papírtapéta, J. B. A. Nothnagel, 1756. 36. kép. a. A szamosújvári láda, 1772, nyomott mintás bélésének részlete. b. Fadúccal nyomott minta, Messrs. Stead, 1800 körül. A textilnyomással foglalkozó szakirodalomban az egykorú lenvásznak és nemesebb anyagok motívumai között csak-egy két, a ládákban belső borításként alkalmazott textil mintáihoz hasonlót sikerült találni (34. a-b., 36. a-b. kép). A vászonbélések motívumai azonban erős hasonlóságot mutatnak a 18. század közepe és vége között készült papírtapéták mintáival (35. a-b. kép). Köztudott, hogy a textilminták szezonális változásával a használt dúcokat esetenként a papírtapéta készítők átvették. A 18. században, amikor Angliában már hengerben kapható papírtapétákat használtak,70 német nyelvterületeken a polgárság körében még kedveltek voltak a textil tapéták. Ezeket csak a 18. század végén, a 19. század elején szorították ki a kevésbé porosodó, a rovaroknak ellenálló papírtapéták.71 Lehetséges tehát, hogy a ládákat tapétaszövetekkel bélelték ki. Ezt valószínűsíti, hogy ritka szövésük miatt ruha vagy bútorvászonnak nem lennének alkalmasnak. Hogy készültek-e Erdélyben - ahol a len és kenderfeldolgozás valamint az ezekből előállított vászonszövet rendelkezésre állt - ilyen tapéták, arra nézve eddig nem sikerült adatokat találni. Valószínűbb, hogy a ládák bélelésére alkalmazott szövetek sok más árucikkhez hasonlóan kereskedelem útján jutottak Erdélybe. A Néprajzi Múzeum kocsiládáját és a vajdahunyadi céhládát bélelő textilek mintája szinte teljesen azonos (20- 24. kép). Abban különböznek, hogy a vászonszövet indás részének alapja a kocsiládán csíkozással díszített, a másikon nem. A nagyon rossz állapotú láda fedelébe a nyomott mintás textilt a múzeumban egy javítás során fehér pamutvászonnal bélelve ragasztották fel. A bőrborítás széle alatt azonban maradtak mintás lenvászontöredékek, melyek igazolják, hogy korábban is ez a szövet borította a láda belsejét. A kocsiládán 1781-es évszám van. A céhláda nem datált, a múzeumi vezetőfüzet alapján72 azonban mintegy harminc évvel korábban, 1753-ban készült. A szakirodalom szerint egy-egy textilminta divatja nem tartott sokáig, évente akár kétszer is változott. Nem tudni, hogy ez a megállapítás a textiltapétákra is érvényes-e, vagy azoknál, a nyomott papírokhoz hasonlóan ugyanazok a motívumok évtizedeken át használatban voltak. Lehetséges, hogy egy közel harminc évvel korábbi mintát kis változtatással, a háttér csíkozásával - melyet fémlemezek a dúcba való beillesztésével értek el - újra felhasználtak, de az is lehet, hogy a céhláda a feltételezettnél később készült.73 Erre az esetleg fennmaradt céhiratok kutatása adhat választ. 70 A technikát átvéve Jean-Baptist Réveillon, a kis papíráru kereskedőből nagyiparossá váló tapéta-gyáros Franciországban azt továbbfejlesztette, és pompás tapétáit, elsősorban nemesi és nagypolgári körökben, egész Európában valamint a tengerentúlon is értékesítette. 71 Thümmler, S.: Einführung. In.: Der Tapetenfabrikant Johann Christian Arnold 1758-1842. pp. 10-12. 72 Castelul Corvinestilor - Hunedoara. Muzeul Castelul Corvinestilor, Hunedoara, én. Múzeumi vezető füzet 73 A vajdahunyadi láda behatóbb tanulmányozására eddig nem került sor. A többi, magyarországi vagy erdélyi gyűjteményben lévő ládafiával rendelkező ládánál a készítéstechnikai megoldások alapján megállapítható hogy a textilborítás a tárgy eredeti tartozéka. 72
