Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
25. kép. Papírkivágás bőrborítású láda (19.? sz.) fehér lenvászon bélésén. Szent Margit evangélikus plébániatemplom, Medgyes. Egyes ládákon az évszámok külön felszegeit táblácskákon találhatók. Ez azt sugallja, hogy készen kapható áruk voltak, melyekre a vevő kívánsága szerint szerelték fel az évszámos táblát és esetleg a monogramot is. A táblák és a betűk megmunkálása azonban minden esetben hasonló az adott láda egyéb fémdíszítményeinek kidolgozásához. Sok esetben a betűk pontosan illeszkednek a körülöttük lévő motívumokhoz. Ez arra enged következtetni, hogy előre megtervezett kompozíció részei. További kutatást igényel, hogy a ládákat tulajdonosaik közvetlenül a készítőnél rendelték, vagy kereskedőkön keresztül vásárolták. 2. Technikatörténeti kutatás. A készítéstechnikai megfigyelések és az anyagvizsgálatok eredményeinek összehasonlítása egykorú német forrással 2.1. A bőrrel bevont útiládák készítése a Krünitz enciklopédia szerint A 18. században a ládák még fontos szerepet, többféle funkciót töltöttek be a háztartásokban, így a ládakészítő mesterségről az egykorú enciklopédiák megemlékeznek. Közülük a bőrrel bevont útiládák készítéséről a legrészletesebb leírást Krünitz már említett, Oekonomische Encyklopädie című munkája adja közre. E szerint az asztalosok által készített faládát a táskás marha, juh vagy szőrös fókabőrrel vonja be, és a tető elejére bőrrel, az oldalaira vászonnal bélelt porfogó füleket szegei. Ezután a ládát a lakatos zárral valamint pántokkal látja el, végül a szegek eltakarása végett lenvászonnal bélelik.4S 2.2. A bőrrel borított ládák mérete és formája A bőrrel borított ládák alapját általában puhafa - fenyő - deszkákból összeállított doboz képezi. Méretük és formájuk használatuk céljától - úti-, kelengye-, ruhás-, ékszertartó- vagy pénzes láda, stb. - függ. Az útiládák általában hengeres vagy hasáb alakúak. Ez utóbbiak falai lefelé keskenyedhetnek. Lapos, háztetőszerű vagy íves 48 J. G. Krünitz id.m. Koffer (Reise=Koffer) címszó alatt, 42. kötet, 1788. 26. kép. Papírkivágás és a táskás hirdetménye bőrrel borított útiládában (19.? sz.). Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben. fedelük két vagy több fém csuklópánttal kapcsolódik az alsó részhez.49 A „ládák nagysága egy-két sing... de voltak nagyobbak és kisebbek is. A városi polgárok „kalmár” vagy „kocsi” ládái sokszor túllépték ezt a méretet.”50 A magyar illetve erdélyi sing 62,2 cm.51 A vizsgált, fémlemezekből kivágott virágmotívumokkal díszített erdélyi ládák hasáb alakúak, íves fedelűek. A budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött kocsiláda kivételével oldalaik derékszöget zárnak be. Hosszuk 78 és 127 cm, azaz kb. egy-két sing között van (Id. 1. táblázat a-p.). 2.3. A faládák alapanyaga és összeépítése Az ismertetett ládák közül háromból sikerült a sérülések mentén faanyag mintát venni. Az ezekből készült preparátumok mikroszkópos vizsgálattal az Erdélyben is honos közönséges lucfenyőnek (Picea abies (L.) Karst.) bizonyultak (27. a-c. kép).52 * Makroszkópos jegyek alapján a többi láda faanyaga szintén fenyő. A kívül-belül bevont ládák összeépítési technikáját csak a borítások sérüléseinél lehetett tanulmányozni. Megállapítható volt, hogy minden oldalukat egy-egy, a láda magasságától függően 30-50 cm széles deszka képezi. Az oldalakat ritkásan elhelyezett félig takart fecskefark csapolással állították össze. Az így kialakított korpuszhoz facsapokkal két, egymáshoz is facsapokkal illesztett fenékdeszkát rögzítettek. A ládák boltozatos fedele két vagy három deszkából áll, melyeket egymáshoz és a fedél két oldalához szintén facsapok rögzítenek. Ez utóbbiak egyszerű beeresztéssel kapcsolódnak a tetőnek a frontoldal 49 A kisebb ládák tetejét csuklópántok helyett azoknak megfelelő bőrszíjakkal rögzítették az alsó részhez. Ld. Tóth Zs. id.m. 1996. p. 2. ábra 50 B. Nagy M. id.m. p. 116. 51 Más néven röf. „A leggyakrabban használt, elsősorban textíliák mérésére alkalmazott kereskedelmi mérték. Európában sokfelé ismerték. 58,3-78,3 cm, gy.: 62,0 cm. Bécsi (77,75 cm), brassói, budai (régi 58,3, új 78,3), Dráva melléki (arsin), eperjesi, erdélyi (62,2 cm), gyöngyösi, kassai, királyi (62,5 cm), kolozsvári, körmendi, krakkói, lőcsei, magyar (azaz sing 62,2 cm).” Ld. Bogdán István: Régi magyar mértékek. Gondolat. Budapest, 1987. pp. 59-60. 52 A faanyag-meghatározást Balázs József fa-bútorrestaurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi, Módszertani és Képzési Osztály munkatársa végezte. 67
