Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok Kovács Petronella Bevezetés A tanulmány egy méltatlanul elfeledett tárgytípussal, a múzeumi raktárak mélyén fekvő, esetenként még magántulajdonban fellelhető, bőrrel borított ládákkal, ezeken belül a fémlemezekből készült virágmotívumokkal díszített, erdélyi darabokkal foglalkozik. A kutatás egy, a Dobó István Vármúzeum tulajdonában lévő, bőrrel borított vasvertes,1 valamint két, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban őrzött, fémvirágokkal díszített, 18. századi, erdélyi, bőrös láda1 2 restaurálása során kezdődött (1. táblázat j., 1.) E munkák alkalmával derült ki, hogy e bútortípus készítéstechnikájával, a restaurálásukhoz elengedhetetlen anyagvizsgálatokkal és a kompozit, többféle anyagból készült tárgyak konzerválási megoldásaival foglakozó szakirodalom igen csekély. Az ismertetésre kerülő kutatás 18. századi források áttekintésével, és a tárgyakból vett minták anyagvizsgálatain keresztül, a bőrrel borított ládák készítésénél alkalmazott anyagok és technikák meghatározását célozta, kiterjedt az ismerteken túl további darabok felkutatására, valamint a tárgytípuson belül a díszítésmód szerinti csoportosításra. Kísérletet történt készítésük tágabb régiójának, egykori tulajdonosaik nemzetiség szerinti hovatartozásának és társadalmi státusának meghatározására. Megtörtént a ládák állapotfelmérése, károsodásuk okainak feltérképezése és ezek alapján kezelésük megoldási lehetőségeinek felvázolása. A korábban publikált illetve a kutatás során fellelt ládák összesített adatai, a rajtuk végzett készítés-technikai megfigyelések és természettudományos vizsgálatok eredményei alapul szolgálnak a 18. század második felében készült bőrrel bevont tárgyak valamint a nyomott mintás szövetek további művészettörténeti és technikatörténeti kutatásához.3 1 Ld. Tóth Zsuzsanna: Vasalt láda restaurálása. Témavezető: Kovács Petronella. Diplomamdolgozat, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, 1996. 2 Restaurálásukról Id: B. Perjés Judit - Kovács Petronella: Bőrrel borított díszes erdélyi ládák restaurálása. In. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 4. 2004. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, pp. 26-48. 3 A kutatás eredményeiről bővebben ld. Kovács Petronella: Bőrrel borított, fémdíszítményekkel ékesített, 18. századi, erdélyi ládák történeti és készítéstechnikai kutatása, összehasonlító anyagvizsgálatuk és konzerválásuk lehetőségei. DLA disszertáció, Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori iskola, 2007. Jelen tanulmányban a művészettörténeti, történeti és készítéstechnikai vonatkozásokat valamint az anyagvizsgálatok eredményeit adjuk közre. 1. Művelődéstörténeti és művészettörténeti kutatás A magyar nyelvterületről fennmaradt egykori leltárak nemigen tesznek különbséget a bőrrel bevont ládák fünkciójára - úti, mhás vagy kelengyeláda stb. - vonatkozóan. Nem foglalkoznak a ládák díszítésének részletes közlésével sem, mivel a bennük tárolt portékák számbavétele volt a céljuk. Ezért elsősorban a fennmaradt tárgyi emlékek alapján alkothatunk képet használatuk, készítési és díszítési módjukat illetően. Különösen jellemző ez a 18. századra, melynek magyar forrásanyaga egyelőre sokkal kevésbé feldolgozott, mint az azt megelőző koroké. Készítéstechnikai vonatkozásban, a század során megjelent francia és német nyelvű enciklopédiák útmutatást jelentenek ugyan, azonban ezek elsősorban mesterségek és technikai eljárások általános bemutatásával foglalkoznak, és nem teijednek ki kisebb régiók sajátos megoldásaira, hacsak azok nem kiemelkedő jelentőségűek az adott szakterületen. /. 1. A bőrre! borított ládák díszítési technikái. Az erdélyi sajátosság: a fémlemezből kivágott virágmotívum díszítmények. A bőrmunkák — kárpitok, könyvborítók, viseletek és kiegészítők, különböző tokok valamint ládák - díszítésére többféle megmunkálási módszert alkalmaztak: poncolás, domborítás, metszés, aranyozás-ezüstözés, festés, bélyegző- és dúcnyomás. Ezeken túl a 17—18. században Európa-szerte kedvelt volt motívumok szegekkel való kialakítása.4 4 A gyakran mintás fejű szögekkel szegélyeket, geometrikus és növényi motívumokat alakítottak ki, de alkalmazták monogramok és feliratok megformálására is. A 18. században más tárgyakon, pl. textillel borított koporsók felirataihoz is alkalmazták ezt a díszítő eljárást, mint azt magyarországi kripta leletek bizonyítják (Sárospatak rk. templom, Vác Fehérek temploma, Jászberényi Nagyboldogasszony rk. templom). Ld. Kovács Petronella: Egy XVIII, századi textillel borított gyermekkoporsó konzerválása. In.: Műtárgyvédelem 22. Szerk. Török K. Magyar Nemzeti Múzeum, 1993. pp. 113-124., Kovács Petronella: A váci Fehérek templomában feltárt festett és textillel bevont koporsók restaurálása. In. Műtárgyvédelem 26. Szerk. Török K. Magyar Nemzeti 52
