Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Corneli Bordaşiu: A bistriţai kolostor ikonosztázának ünnepi sorából fennmaradt fríz restaurálása során alkalmazott eset-specifikus beavatkozások
2. kép. a-b. Az olajfestékkel utólag lefestett hátoldal kirepülőnyílásokkal. í 2. ábra. A faragott díszítőelem és a hordozó parkettázással történő rekonstrukciója, keresztmetszeti ábrázolás. a - bambuszpálcikák a hordozó szegélyébe szurkaivá, iránymutatónak a parkettázást módszer alkalmazásához b - méretre vágott és profilírozott hársfalécek c—faliszt és enyv keverékéből készült tömítőmassza, mely kötőanyagként is szolgál d - az eredeti festékréteg szintjével egy síkba hozott krétás alapozásréteg e- az eredeti festékréteg f- iránymutató szint a parkettázáshoz g- a hordozó körvonala h- az eredeti hordozó i - parkettázott rész. magas enyvtartalmú tömítőanyagot alkalmaztak, ami összeférhetetlen volt a fa meggyengült szerkezetével, és a megszáradt kitt feszítő hatást gyakorolt a törékeny faanyagra. A felhordás művelete sem volt szakszerű, a kittet rákenték az eredeti festékrétegre is, illetve a pótlások nem követték a formákat és száradásuk után feszültséget okoztak az eredeti elemekben is, továbbá esztétikai tekintetben kívánnivalót hagytak maguk után. A festékréteg hiányai miatt jól láthatóak voltak az utólagos pótlások és eredeti rétegek szintkülönbségei. A „Szent Lepel” című ikon díszkeretén megfigyelhető volt az alapozásnál használt vászon is, melyet valószínűleg az eredeti faanyagban már meglévő repedések miatt alkalmaztak. 46
