Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Járó Márta: A "hamis vagy rosszféle paszamántok" és más, "alábbvaló" textíliák fémfonalai. A rézalapú, tömör fémfonalak készítéstechnikája és gyors azonosításuk lehetőségei
nek a felületükön a réz jellegzetes, zöld színű korróziós termékei (3. a-b. kép). A mechanikus vagy a vegyszeres tisztítás során a rezet borító nemesfém vagy egyéb, mesterségesen kialakított rétegeket a korróziós termékkel együtt könnyen eltávolíthatjuk, így esztétikailag megváltoztathatjuk a textília megjelenését, és fontos történeti/készítéstechnikai információk veszhetnek el (4. kép). A réz alapú fonalakkal díszített műtárgyak tehát nagyobb odafigyelést, több „gondoskodást” igényelnek a restaurátor műhelyben és a raktározás-kiállítás során egyaránt. Az újkori fémfonalak (beleértve a nemesfémből, illetve a réz felhasználásával készülteket egyaránt) készítéstechnikájának kutatása, a vonatkozó írott források és a fonalak természettudományos vizsgálati adatainak öszszevetése még a kezdeteknél tart.6 Az eddigi eredményekből is látszik azonban már, hogy mekkora változatosságot mutatnak e díszítmények mind anyaguk, mind pedig az előállítás módja szempontjából. A továbbiakban, egy rövid történeti áttekintést követően, az eddig megismert rézalapú fémfonalak készítéstechnikájával és az egyes fonalfajták egyszerű azonosítási lehetőségeivel foglalkozunk. Fémfonalkészítés a rézalapú fonalak megjelenéséig - rövid történeti áttekintés A napjainkig azonosított fémfonalak használatának időbeli kezdő- és végpontját pontosan megadni, vagyis a „fémfonalkronológiát” felállítani az egykorú írásos feljegyzések, készítéstechnikai leírások, valamint elegendő vizsgálati eredmény hiányában még nincs mód, és félő, hogy erre később sem lesz lehetőség. (Ugyanez mondható el az eredet-meghatározásukkal kapcsolatosan is.) Az egyes fémfonalfajták készítése ugyanis gyakran több, esetenként egymástól nagyon távol eső területen, műhelyekben párhuzamosan, hosszabb időszakon át folyt, a módszereket rendszerint titokban tartották, a készáru pedig nagy távolságokra eljutott a kereskedők által. Egy-egy jól keltezhető textílián, különösen az értékesebb darabokon, amelyeket akár évtizedekig használtak, javítottak, majd kincsként őriztek, sokszor több száz év fémfonalai megjelenhetnek, megnehezítve az egyes változatok korhoz kötését.7 A természettudományos módszerekkel végzett elemzések számának növekedésével azonban egy közelítő időrendet mégiscsak összeállíthatunk a leggyakoribb fémfonalak vonatkozásában. Ez a kronológia idővel egyre pontosabbá válhat, és se6 A megjelent - összefoglaló - publikációk közül néhány: Barbara Rawitzer könyvében röviden áttekinti a „leoni” fonalak készitéstechnika történetét, főként 19-20. századi forrásokra hivatkozva. (Rawitzer 1988); 18-20. századi, török, fémfonalas textíliák vizsgálata kapcsán Anne Rinuy közöl - a vizsgálati eredmények mellett - részletesebb készítéstechnikai leírásokat az e korszakban használt fémfonalakról. (Rinuy 1995); Nagyobb számú, réz alapú fémfonal vizsgálati eredményét adja közre Josephine Darrah két cikkében. (Darrah 1987., illetve 1989/1990) Az általa elemzett fémfonalak 17-20. századra datált textíliákról származnak. 7 Ld. pl. Járó 2002a, illetve Járó 2003b. gítheti a más módon nem vagy csak nehezen datálható, fémfonallal díszített textíliák kor szerinti besorolását. Az alábbiakban - jelen ismereteink alapján, a teljesség igénye nélkül -, megpróbáljuk röviden áttekinteni, hogy Európában, az egyes korszakokban mely fémeket, fémkombinációkat használtak a leggyakrabban előforduló fémfonalak készítéséhez a rézalapú fonalak megjelenéséig. A fémfonal megjelölést gyűjtőfogalomként, minden fonalszerü, fémből vagy fém és szerves anyag kombinációjából készült díszítményre alkalmazzuk a továbbiakban. A fémfonalak két morfológiai alapeleme a szalag, illetve a kör (vagy közel négyzet) keresztmetszetű drót. A textíliák hímzéséhez, szövéséhez használt fémszalagokat, illetve drótokat kezdetben8 aranyból, ezüstből vagy e nemesfémek ötvözeteiből készítették, de már a 10. század táján feltűnt az aranyozott ezüst szalag is.9 A néhány tized milliméter széles szalagokat vékony, néhány század milliméter vékony fémlemezből, fóliából vágták, és legtöbbször selyem, ritkábban len stb. fonal (bélfonal) köré fonták, megkönnyítve ezáltal a szövést, illetve a hímzést. Az aranyozott ezüstfóliából vágott szalagok esetében az arany csak az ezüstszalag egyik oldalán jelent meg (egy oldalán aranyozott ezüstfóliából készítették azokat10 11), de miután a bélfonal köré fonták a szalagot, az aranynak látszott. Az egy-két tized milliméter átmérőjű, nemesfémből készült drótokkal e korai időszakban csak nagyon ritkán díszítettek textíliákat.1' A 11-12. században párhuzamosan használták az aranyat, az ezüstöt, illetve ezek ötvözeteit, valamint az egy oldalon aranyozott ezüstöt. A 13. század második felétől -jelen ismereteink alapján - az arany, mint „önálló” fémfonalalapanyag nem szerepelt többet, legalábbis az európai textildíszítésben. Az aranyszínű, tömör fémszalagok ettől kezdve — néhány száz éven át - aranyozott ezüstből, az ezüstszínűek ezüstből készültek, és ezeket a nemesfémeket találjuk legtöbbször a fémmel borított szerves anyagból (bőr, papír, állati hártya) készült, ún. kombinált fémfonalakon is.12 A 14. századra datáltak azok a valószínűleg Ázsiában készült, importként Európába került textíliák, amelyek aranyfonalához - talán először a készítéstechnika történetben - a fémszalagot aranyozott ezüstdrót elkalapálásával vagy elhengerlésével készítették.13 így az ezüstszalagok mindkét oldalán megtalálható az aranyréteg. A két oldalon aranyozott ezüstszalag előállítása - jelen ismereteink szerint - szélesebb körben csak a 16. század végétől terjedt el az európai manufaktúrákban.14 A kétféle módon 8 Nincsenek adataink arról, mikortól használják a fémfonalakat textíliák díszítésére. Valószínűleg egyik legkorábbi írásos említése a Bibliában található: Kiv. 39, 2-3 (Kr. e. 13. sz. körüli időszak). 9 Az eddigi vizsgálati adatok alapján, ld. pl. Hoke, Pertraschek-Heim 1977; Járó et al. 1990 stb. 10 Ld. pl. Theophilus Presbyter leírását a 12. századból: Theophilus (12. sz.) 1986, 3. könyv, LXXVI., illetve számos vizsgálati adatot 11 Ld. pl. Geijer 1938. pp. 68-74; Járó 2004a. pp. 313-314. 12 Ld. pl. Indictor et al. 1989; Darrah 1989/90. p. 60. stb. 13 Nem publikált adatok 14 Bergstrand et al. 1999; Járó 2003b. pp. 30-33. 27
