Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
M-Kiss Hédy: A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye 2005-ben
a bordűr-keret eredeti színe. Javítása elfogadható, sajnos, a közben eltelt idő alatt, újabb, restaurálásra „megérett” részek keletkeztek. Az eredeti szalag fakult, poros, foltos, oxidált. Hátsó lapja már halvány világoszöld. Javaslat: Mivel a korábban végzett javítás nem visszafordítható, ezért ezt a formát kell konzerválni, restaurálni, ami a mikro-repedések, az anyag öregedéséből adódó hasadások terjedését meggátolja. Továbbá szükséges tisztítani, portalanítani és felpuhítani. Tárolása vagy kiállítása a textilek számára előírt módon fektetve (üvegszekrény, raktározásnál természetes alapú textilhuzat, zárt fiókos rendszer) történjen. Bemutatni maximum 2-3 hétig ajánlott! Mindkét esetben elvárás, hogy a relatív páratartalom 45-52%, a hőmérséklet 16-18 °C legyen, még akkor is, ha a látogatókat ez ideiglenesen zavarja! Érdekes és hasznos lenne megtudni, hogy ki, mikor és miért eszközölt javításokat ezen a zászlón. 12. Asztalos ipartársulati zászló. Leltári száma: A/I./35 Leírása: Kétlapos, kétoldalas. Minkét oldala piros damaszt anyagból készült. Téglalap alakú, hossza 157, szélessége 105 cm. Széleit, az egyik, 105 cm-es szél kivételével, sárga szélszalag valamint 5 cm hosszú, fémszálas rojtok díszítik. „A” oldalának középmezőjében, 50x50 cm-nyi területen két makkos tölgyfaág öleli körül a jellegzetes asztalos szerszámokat: a gyalut, a körzőt, a derékszöget. Ezeket színes - többámyalatú zöld, barna és sárga - hímzőcémák felhasználásával ábrázolták. A központi medaliont felülről, ívelt írásvonallal felirat keretezi: „KÉZDIVÁSÁRHELYI” (5 cm betűmagasság), balról „19”, jobbról „04”, vagyis 1904, a zászló felszentelési éve (6 cm betűmagasság), alul, szintén ívelt írásvonallal, „ASZTALOS IPARTÁRSULAT” (5 cm-es betűkkel). A betűket aranyozott fémszálas hímzéssel készítették. A zászlólap négy sarkát egyforma futóágas-virágos (népi felé hajló) minta díszíti (36. kép). Ugyanez a következő oldal négy sarkában is fellelhető. „B” oldalának középmezőjét a magyar királyi korona uralja, ezt jobbról és balról bogyós olajfaág öleli közre (37. kép). Az olajbogyókat ezüstszállal hímezték. Ezt is, akárcsak az „A” oldal esetében a medaliont, felirat övezi: felülről, „Összetartás, akarat” (ívelt írásvonal, kezdőbetű 8 cm, a többi 5 cm), alulról „Sikert biztosat arat” (ívelt írásvonal). A korona körvonalait aranyozott fémzsinórral jelölték. A tűfestéshez az arany és ezüstszálakon kívül többámyalatú zöld, kék, piros, barna, fehér, lila és sárga hímzőcémát használtak. A korona a kommunizmusban nemkívánatos szimbólum volt, ezért egy piros anyaggal letakarták és levarrták, és a fal felé fordítva tárolták. A letakart zászlólap részt nem érte fény, anyagának színe élénkpiros maradt, a korona színei is szinte eredeti színükben pompáznak. Tartozéka: Szalagja csíkos ripsz, amelyen a piros és zöld sáv egybeszőtt. Alul a színe tiszta piros. A felirat alatti rész bélelt. Egy szár hossza 147, szélessége 20 cm. Felirata: „Nagy Ferencné / született / Csiszár Sára 1904.” (a nagybetűk 7, a kicsik pedig 5 cm magasak). A másik szár felirata: „Zászlóanya” (a nagybetű 10, a kicsik 7 cm magasak). A szalag felirata magasított ezüstözött fémszálas hímzés. A betűk körül futóágak, indák láthatók, amelyeket szintén ezüstszállal varrtak ki. Színük, az oxidáció miatt, most feketébe hajlik. A szalagvégeken a rojtok aranyozott fémszálból készültek, hosszuk 10 cm. A szalag masnija szimpla, kiterítve 43 cm. A zászló rúdja két részből áll, melyeket egy sárgaréz hüvely s egy belső csap rögzít egybe. A felső rész hossza 135, a rézhüvelyé 20, az alsó részé pedig 126 cm. Anyaga fenyőfa, közepéig enyhén kónikus, vastagsága az alsó valamint a felső végén 3, közepén 4 cm. A rúdon a zászlószögek öt sorban helyezkednek el. Egyforma kisméretű pajzsok koronás dísszel, a következő megoszlásban: 33 db (e sorból 7 db hiányzik), 34 db (6 db hiányzik), 34 db (6 db hiányzik), 35 db (5 db hiányzik), 35 db (5 db hiányzik). A zászlópálca sárgaréz, felső vége csúcsos, az alsó csavarmenetes. Rögzítésére fémkarikák szolgálnak. A zászlócsúcs szintén sárgarézből készült, 30 cm, amiből a hegye 20 cm-t tesz ki. Állapota: Anyaga, főleg a korona övezetében viszonylag jó állapotban van. Ehhez képest a többi rész fakult, poros, a hosszantartó fiüggesztés miatt a textilanyag gyengülő részei már láthatók, annak ellenére, hogy még nincs hasadás rajtuk. Több rojt hiányzik, a megmaradtak erősen oxidáltak. Bojtja nincs. A hímzőszálak, főleg a szalagon, már pár helyen kibomlottak. Javaslat. Mivel ez a kézdivásárhelyi zászlógyűjtemény egyik legteljesebb és szép darabja, érdemes konzerválni. Kutatni kell a hiányzó zászlószögek sorsát, a korona letakarásának idejét, miértjét stb., továbbá milyen összefüggések vannak, térben és időben, az asztalos-zászlók között. Kiállítani és raktározni a többi zászlónál felsorolt kitételek alapján ajánlatos. IRODALOM Cserey Z.: Istoria breslei cojocarilor din Tîrgu Secuiesc, la sfîrşitul secolului al XVIII-lea şi începutul secolului al XIX-lea. Aluta, Voi. V-VII (1974-75), Sfîntu Gheorghe, 1975. pp. 85-112. Cserey Z.: A kézdivásárhelyi szűcs céh gazdasági, társadalmi helyzete a XVIII, század közepén (1730-1756), a számadási jegyzőkönyvek tükrében, Aluta, Voi. III -IX (1976-77), Sfántu Gheorghe, 1977. Cserey Z.: Kihágások, büntetések, társadalmi ellentétek okai a szűcs céh életében, Aluta, Sfántu Gheorghe, 1980. pp. 127-154. Cserey Z.: Inasok és mesterlegények társadalmi helyzete a Kézdivásárhelyi szűcs céhben. Aluta, Voi. XII—XIII (1980-81), Sfántu Gheorghe, 1981. pp. 69-78. Incze L.: Céhek és hagyományok Kézdivásárhelyen. Megyei Tükör, IV. évf., Sepsiszentgyörgy, 1972. 71
