Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Szentkirályi Miklós: Egy velencei festmény azonosítása a restaurátor eszközeival. Tiziano Vecellio: Mária bemutatja gyermekét Szent Pálnak
felfedezhető olyan előrajz, mely inkább jelzés, színfoltok határainak kontúrja, melyet a festés folyamán többször megváltoztatott a mester. A képről készült röntgenfelvételek a kompozíció megformálásához vezető hosszadalmas alkotói folyamatról tanúskodnak, melyet az infra felvételek is jeleztek. A röntgenfilm szemléletesen mutatja be a festés különböző állomásait. A szereplők változatlan elhelyezése mellett azok ruhái jelentős átalakításon estek át. A változtatások közül elsősorban Szent Pál ruhájának ólomfehérrel alárajzolt, majd teljesen eltérő befejezése érdemel különös figyelmet (5. kép). Ez azért fontos információ, mert a 110x95 cm-es kompozíciót ismereteink szerint több változatban - és időben megfestette Tiziano, és talán a budapesti kép ezek között a legkorábbi. Egyik előkelő provenienciájú változatát Szentpéterváron az Ermitázsban őrzik. A Madonna és a gyermek beállítása, testtartása a két festményen szinte megegyező, a szentpétervári kép festésmódja azonban érettebb, oldottabb, készítésének idejét az 1560-as évekre teszik, tehát két évtizeddel későbbre, mint a budapestiét. A tanulmány tárgyát képező festményen Mária balján Szent Pál látható, míg az Ermitázs-beli művön Mária balján Magdolnát ábrázolták (6—7. kép). Az utóbbinak ismert még egy York-i magángyűjteményben őrzött változata, keletkezése a kettő közöttire tehető, míg előbbi egy 18. századi másolatát Pyrker János László ajándékozásának köszönhetően a Szépművészeti Múzeum őrzi. De lássuk, miről árulkodnak még a röntgenfelvételek? A felvételek Trakis MXR-2M berendezéssel, Agfa- Gevaert ORTHO CP-G Plus 30x40-es filmre készültek, expozíciós érték: 60 kV, 2 mA, 4 sec. volt2 A 12 felvételt egyenként kiértékeltük majd digitalizáltuk, számítógépen montíroztuk, így a teljes képről egységes felvételt nyertünk (8. kép). A röntgenfilmen az épület párkányának és Szent Pál fejének ólomfehérrel jelzett körvonalai kitűnően látszanak. A gyermek testét az előrajz szerint Mária fejkendője takarta, végső formában ruhátlanul lett megfestve. A könyv megkisebbítése miatt Mária lakkvörös ruhájának határvonalait is megváltoztatta a mester. Nyakkivágását ólomfehérrel hegyesszögűre rajzolta, majd festés közben, arcának változatlan hagyásával félkörívesre formálta (9-11. kép). Míg a gyermek alakja és Mária arca, amely a festékben lévő ólomfehér pigment gondos eloszlásának illetve rétegvastagságának megfelelően a röntgenfilmen tiszta árnyékot adott, addig Szent Pál ruhájának sok egymásra hordott, formát keresgélő, kusza ecsetvonásait rögzíti a film. E felvételt elemezve kiderült, hogy segítségével egyazon festmény két verzióját láthatjuk. A kép első változatán hatalmas könyvet tartó, jobbjával könyvet író(?) felgyűrt fehér ingujjban ábrázolt evangélistát láthatunk — míg a második, a Szent Pált ábrázoló, befejezett változaton lett megfestve a római katonai öltözet bőrpán2 A röntgenfelvételeket a szerző készítette. céllal, „tizianvörös” légiós köpennyel, felére kisebbítve a könyv, mely így súlytalanul lebeg. Kard került Szent Pál jobb kezébe, ellátva őt a keresztény ikonográfia attribútumaival. A portrészerűen megfestett egyedi vonásait tekintve semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy Szent Pál szerepében maga a donátor, a kép megrendelője látható (12. kép). Római öltözete még a damaszkuszi út előtti Pált, azaz Sault, a megváltásra vágyó embert idézi meg. Tehát míg az alkotás közben Máriát gyermekével - apróbb változtatásoktól eltekintve - szinte „együltében” festette meg a mester, addig a Szent Pált ábrázoló részen időben is eltérő, több rétegű festésmódot alkalmazott. A téma kétségtelenül sokat foglalkoztatta a festőt, és valószínűleg pontos tervvel is rendelkezett, sőt megrendelőt is sejthetünk mögötte. Virtuóz festésmódja, tüzes, mélytónusú festékhasználata, az alkotás folyamatában bekövetkezett többszöri változtatás sokkal több időt és anyagot igényelt, mint egy hagyományos, vagy másolási technika. A festményből vett mintákból azonosítható volt a cinóber, a lakkvörös, a természetes ultramarin (lapislazzuli)’ (13-18. kép). Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy esetében a határidő, költség nem lehetett szempont. Megtehette, hogy hetekig, akár hónapokig ne dolgozzon a festményen, hogy aztán elővéve radikálisan átalakítsa a kompozíciót, annak ikonográfiái összefüggéseit, színharmóniáját, esetleg mindezt a megrendelő óhaja szerint. Tovább lépve, ha a festményt a reneszánsz Velence festészetéről írott számos alapmű ismeretében a rajz, a színezés és a kompozíció vonatkozásában vizsgáljuk, érdekes összefüggésekre bukkanunk: a képen nem található öszszefuggő körülrajzolás, sem háló, vagy négyzetrács, sem monokróm aláfestés, míg ólomfehérrel festett, színfoltok és formák határait jelölő kontúrozás, festés közbeni állandó rajzolás, szénnel jelölt redőzet annál több fedezhető fel. Koloritját tekintve, színeinek harmóniáját, a vörös tónusok mélytüzű változatosságát, a testszínek erőteljes koloritját (19-20. kép) nem a felhasznált pigmentek sokasága, inkább kiváló minősége, felhordásának jellege, a festői tudás magas foka határozza meg. A kompozíció tárgyi megfogalmazása a legfigyelemreméltóbb képünk esetében. Az első verzió festés közbeni merész, időt és energiát nem kímélő megváltoztatása - és a kitűnő végeredmény zseniális festői műveltségről tanúskodik. Ahogyan a donátor szerepét megtestesítő evangélistából Saul, Saulból Szent Pál lett, az nem okozott gondot a festőnek, de a változtatás közben keletkezett számtalan rajzi következetlenség sem zavarta. Úgy tűnik, az alkotója nagyobb festő volt annál, minthogy ilyen apróságokra figyelt volna. Hogy e jelenséget megértsük, ismernünk kell a velencei és római - firenzei iskola közötti különbséget. Míg egy római vagy toszkán mester a rajzos és plasztikai 3 A keresztmetszet csiszolatokat és a mikroszkópos felvételeket Forrai Kornélia festőrestaurátor művész (Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézet) készítette. 45
