Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
19. ábra. Magyar Képzőművészeti Egyetem. Injektálás Lédán TBl-el. (Fodor Edina) A döntésnek az egész homlokzatra kiható további következményei is lettek. Az ablakkeretek és a sarkok kváderozása és a párkányok ugyanis szinte biztosan a földszinti kőburkolat színezését követték: az emeleti, vakolatból kialakított kváderek a lent látható eredeti kő kvádereket imitálták, folytatták felfelé. Ezek világos színe azonban sehogy se illett volna a sgraffitók elsötétedett színeihez. Azaz, a homlokzat eredeti színhatását csak a sgraffitók teljes átfestésével tudtuk volna helyreállítani, amit már a munka elején elvetettünk. A megtartásra ítélt felületeken az elvált vakolat-részeket nagyobb részt Lédán TB l36 injektáló vakolattal rögzítettük (19. ábra). Ez az anyag eléggé ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkezik. Drága, ugyanakkor az injektáló anyagokkal szemben támasztott általános követelmények egy részének nem igazán felel meg. Tisztán cementes anyagként szilárdsága túl nagy, porozitása túl kicsi. Nagy a rugalmassági modulusa, és fennáll a veszélye a káros sók kibocsátásának is. Ugyanakkor alkalmazhatósági tulajdonságai jók. A hasadékokon szinte „szalad” felfelé, ami egy vakolattól igen szokatlan. A rövid távú tapasztalatunk az volt, hogy az injektálások jól rögzítik az elvált felületeket. A nagyobb feltöltendő üregek esetében egy német recept alkalmazásával is próbálkoztunk, de a megfelelő alapanyagok hiányában az eredmény kevéssé volt megnyugtató.37 Igaz, az így rögzített felületek máig is jól tartanak. 36 A Lédán TB 1 -et szintén megvizsgáltuk, melynek során kiderült, hogy összetétele eltér a gyártó által megadottól. (Kriston László vizsgálatai.) A Lédán TB 1 összetételére vonatkozóan hasonló eredményre jutott Hans Ettl és Horst Schuch 1992-ben. (Putzsicherung mit Lédán TB 1, in: Putzsicherung, 1992. München, pp. 37^12.) 37 Ld. Schostak V. et all: Konservierungstechniken für die Wandmalerei in der Kirche in Eilsum, ln: Restauro, 4/95. pp. 252-258. Schostak receptje: 60 gmészpép, 50g finom kvarchomok, 19gtéglapor, lgfaszénpor, etanol és desztillált víz 1:1 arányú keverékével hígítva a megfelelő konzisztenciáig. A szerző által készített keverék: 1 kg kvarchomok, 40 dkg téglapor, 1,2 kg mészpép, 2 dl alkohol, 4 dl víz, kevés faszénpor. A baj az volt, hogy csak modem téglapor állt rendelkezésre, melynek nincs hidraulikus tulajdonsága. A homok és a téglapor is talán durvább volt a kelleténél. A keverék gyakran nem tapadt, 10% Szileton B csem-Az injektálásokat a 60-as évekig különböző kazeines és cementes anyagokkal, majd a 80-as évekig többnyire akrilgyanta diszperziókkal végezték. Magyarországon a 90-es évekig szinte senki nem kérdőjelezte meg a módszer indokoltságát. A műgyanták használatának hosszú távon káros hatása, mint lehetőség már korábban felmerült, de éppen akkoriban figyeltek fel rá komolyabban több országban is, amikor mi az egyetem homlokzatának restaurálását elkezdtük. Schostak és társainak tanulmánya például mindössze egy évvel a munkánk előtt jelent meg a Restauro című folyóiratban.38 Az általuk említett téglaporos injektáló vakolatok egyre népszerűbbek a restaurátorok között, mivel ezek állnak talán a legközelebb a falazat eredeti anyagaihoz.39 A sgraffitók átvizsgálásakor találtunk néhány korábbi injektálást. Ezek nagyobb hólyagok feltöltései voltak gipszes anyaggal. Feltehetőleg gipsz és Plextol B 500 keverékével, ugyanis ez az anyag elég sokáig folyékony, így injektálható marad. Érdekes volt megfigyelni, mennyire hatástalan ez a módszer. Az üreget kitöltő, kőkemény anyag felületéről már levált az elporlott eredeti vakolat, lehetetlenné téve az injektált rész további megtartását. Maga a gipsz pedig nem tapadt rendesen az alatta lévő falazathoz. A gyakorlatban láthattuk annak az igazolását, hogy egy kis szilárdságú, szervetlen, porózus anyag alkalmazása lett volna a helyes megoldás. Az első emeleti ablakok alatti frízen Jan Kupeczky képe rekonstrukció, valószínűleg Dénes Jenő munkája. A felső festékréteg nem is mésszel, hanem Plextol B 500 és pigmentek keverékével készült. A műanyag festékre jellemző károsodási formákat mutatott: a festékfilm alatt a vakolat porlani kezdett, a portré egy része felpúposodott, lehullással fenyegetett. Ezt a részt is igyekeztünk megtartani, ami végül sikerült is: a festékfilm alá a következő keveréket injektáltuk: 1 rész Plextol B 500 és 1 rész Wacker SB 43 szilikon diszperzió, vízzel hígítva. A festék alatt felpuhult vakolatot polietilén fólián keresztül, ujjal vissza lehetett nyomkodni az eredeti síkjába, így a száradás után olyan lett, mintha semmi károsodás nem történt volna korábban. A stabilizált sgraffitókat lakkbenzinnel 1:1 arányban hígított Wacker Steinfestiger OH beitatásával szilárdítottuk40 * (22. kép). A szilárdítószer kötése után azonban azt tapasztaltuk, hogy az amúgy is kompaktabb felső pár milliméteres réteg még szilárdabbá vált, a fekete vaperagasztó hozzáadásával azonban tökéletesen működött. A Szileton ragasztók kvarcliszt, szilikát kötőanyag és pordiszperzió keverékből állnak. Szerző, azóta újabb meszes recepteket ismert meg, és a későbbiekben inkább azokat alkalmazta, a Ledan-t teljesen elhagyta. 38 Schostak idm. pp. 252-258. 39 Kollegák szóbeli közlései alapján, például Jürgen Pursche és Spohie Godffiend beszámolói nyomán. A vakolatot rendszerint nagy fordulatszámú keverőgéppel homogenizálják. 40 Csak az első emeleten megmaradt sgraffitókra 86 liter oldatot hordtunk fel, 1996. augusztus 6-án. Az első emelet alatti frízt szeptember 17-én szilárdítottuk. A felhasznált anyag 2,5 liter volt négyzetméterenként. A szilárdító szer behatolása elérte a 3^t centimétert. Összesen 120 liter anyagot itattunk be. 30
