Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
megvilágított felületek a korábbi, nagyobb gradációjú anyagok esetén már túlvilágítottként értékelhetők, vagyis beégtek, a részletek elvesztek. Ezeken pont ezért nem is tudott leképeződni a kváderozás. Az újabb anyagok esetén ez már lehetséges volt. Természetesen még az említetteken felül is lehetnek tényezők, amik segítettek eltűntetni a kváderozást a legkorábbi képekről. Ezek a technikai jellegzetességek magyarázhatják azt a tényt, hogy az 1880-as évek elején készült fénykép megvilágított felületein nyoma sincs a kvádereknek, az árnyékokban viszont ezek tisztán látszanak (16. ábra). A két korábbi felvétel (Heidenhaus, Klösz) megvilágítása az itt fényben fürdő részekéhez hasonló. Heidenhaus képe Vogel találmánya előtt készült, de valószínűleg további két-három 1880 körüli képet is még a korábbi, csak kék fényre érzékeny anyagra készítettek. A későbbi képek a Vogel utáni korszakból valók, a kiterjesztett spektrális érzékenységű anyagok már gond nélkül visszaadták a finom részleteket. Ezért a későbbi képeken mindenütt láthatjuk a kvádereket. 14. ábra. Heidenhaus felvételének egy része digitálisan átdolgozva. Kváderszerű struktúrák jelennek meg rajta. 15. ábra. Klösz felvételének digitálisan átdolgozott részletén kváderszerű struktúrák jelennek meg. 16. ábra. Az 1880-as évek elején készült képen a kváderek csak az árnyékban képeződtek le. Az itt leírt állítások bizonyítása nem lesz egyszerű dolog. A homlokzati vakolat nagy részét ugyanis a legutolsó helyreállításkor leverték, hogy új, nagy szilárdságú vakolattal helyettesítsék azt. Erre többek között azért volt szükség, hogy alkalmazni lehessen a festésre kiválasztott szilikát-diszperziós festéket, melyet egy történeti vakolat nem képes hordozni. Szerencsére a főpárkány profilozását és a főhomlokzat bal oldali részét meghagyták, így a későbbiekben talán meg lehet majd kutatni azokat. 2006-ban, az időszakos kiállító termek rekonstrukciójához külső lépcsőt építettek a hátsó, Múzeum utca felé eső sarokhoz. Ehhez a pilaszterekbe kellett fiimi. A vakolat alatt mindenütt követ találtak, tehát a pilaszterek még a hátsó homlokzaton is valódi kőből voltak, nem vakolatból! A Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti sgraffitós homlokzatának restaurálása A következő jelentősebb munka a Magyar Képzőművészeti Egyetem30 sgraffitós homlokzatának restaurálása volt 1996-97-ben.31 * * Itt azt az érdekes megfigyelést tettük, hogy főleg a pár évtizeddel korábban végzett restaurálás során rekonstruált részek mentek tönkre. A második emeleten például már nem volt eredeti 19. századi felület, mégis ez volt a legrosszabb állapotban (20. kép). Itt a teljes rekonstruált felületet el kellett távolítanunk, megmentésére semmi esély nem volt. A lekaparás során előkerült egy - hozzávetőleg egy négyzetméteres - eredeti sgraffito-felület. Ez azonban olyan rossz állapotban volt, hogy nem lehetett bemutatni (25. kép). Ezért a konzerválása után átvakoltuk. A mai rekonstrukció remélhetőleg védi a károsító körülményektől. 30 A restauráláskor nevében még Főiskola. 31 A restaurálást végezték: Bóna István, Derdák Éva, Fodor Edina, Jébert Katalin, Lopusny Erzsébet. Az aranyozást Kovács Éva, a vakolást és festést Márkus Péter valamint Witzl Antal végezte. A műemléki felügyelő Tahi Tóth Ilona volt. 28
