Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)

Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása

eklektikus épület-szerkezetek díszítésekkel való felöltöz­tetésétől: másnak, többnek, „nemesebbnek” akarja mutat­ni a házat, mint amilyen az valójában. Az északi időjárás hatására a karrarai márványlapok körülbelül 30 év alatt annyira meggörbültek, hogy leeséssel fenyegetve kezd­tek leszakadni a tartószerkezeteikről (3. ábra). Az épü­let az ezredforduló előtt életveszélyessé vált. Felmerült 4. ábra. A márvány burkolat cseréje a Finlandia palota öböl felőli homlokzatán. a kérdés, mi legyen vele? A márvány nem vált be, talán le kellene cserélni fehér gránitra. A zsinórpadlások falain lévő gránit ugyanis nem károsodott. Gránit van Finnor­szágban, szép is, hasonlít is a karrarai márványhoz, tehát jó megoldásnak tűnt. A finnek mégis a márványt válasz­tották, pontosan érzékelve az alkotó szándékát. Pedig 30 évenként újra márvánnyal burkolni egy ilyen hatalmas épületet nem olcsó megoldás (4. ábra)\ Ahogy egy finn restaurátor kolléga mondta: büsz­ke vagyok, hogy olyan ország polgára lehetek, amelyik megengedheti magának, hogy harmincévenként lecserélje a Finlandia Palota márvány burkolatát ' (5. ábra). Ez a burkolat bizony jelentéssel bír: nézzetek ide, mi­lyen jómódúak vagyunk! A presztízs építészet Mezopotá­mia, vagy Egyiptom óta másról sem szól! Az Istár kapu vajon mi mást üzenne? A kivagyiság ugyanúgy jellemzi a római építészetet, és a barokkot is. A Téli Palota, vagy Carszkoje Szjelo nem véletlenül zöld, vagy kék: akkoriban ezek voltak a legdrá­gább festékek, nem voltak olcsóbbak, mint a homlokzatot gazdagon borító aranyozás (7-8. kép). Nálunk sem volt ez másképp! A fertődi kastély hom­lokzatához nagy mennyiségben vásároltak „Berggrün” pigmentet,111 amiről a közelmúlt szakirodalma malachitként emlékezik meg. A malachit rettenetesen drága anyag volt. Burmester és Resenberg tanulmányában9 10 11 meggyőzően érvel arról, hogy a „Berggrün” az esetek többségében va­lószínűleg nem malachit volt. Ez alatt a név alatt sok kü-9 2008 januáijában a Finlandia Palota új márvány-burkolata már szépen görbült. Igaz, pont fordítva, mint régebben. Ennek oka az lehet, hogy a réginél vastagabb lapokat szereltek fel és másfajta felerősítési mód­szert alkalmaztak (lásd: 5. ábra). 10 Dávid Ferenc szíves szóbeli közlése. 11 Burmester - Resenberg: Von Berggrün, Schiefegrün und Steingrün aus Ungarn. In: Restaura, 3/2003. pp. 180-186. 5. ábra. A lecserélt márvány­­lapok 2008-ban már ismét meggörbültek. A fénykép ugyanazt a területet mutatja, mint amit a 3. ábra. A görbülés iránya fordított: a korábbi homorú felületek helyett domborúak keletkeztek. lönböző pigment volt forgalomban, ugyanakkor megemlí­tik azt is, hogy a jó „Berggrün” még így is nagyon drága volt. Arát elsősorban színének ereje és szépsége határozta meg. Valószínűleg a Téli Palotát is jó minőségű, azaz drága zölddel színezhették. Fertődön a külső ajtó és ablakkeretek festésére szolgálhatott az értékes zöld festék. Eltekintve at­tól, hogy egy erőteljes vörös mellett ez a tüzes zöld igen mutatós lehetett, drágaságával mindenki tisztában volt, aki számított. Végül is - ha mégis malachit volt - porrá tört fél­drágakőről volt szó, amit csak a leggazdagabbak engedhet­tek meg maguknak! Ugyanolyan státusszimbólum lehetett a kék, vagy zöld homlokzatfestés, mint ma a Rolls Royce, vagy egy luxusyacht. A kastély ma látható, óriási mogyoró­­krém-tortára emlékeztető megjelenését Fényes Miklós bi­zonyára bántóan póriasnak tartotta volna. A műemlékek helyreállítása az építészek kezében van Az építészeknek a színezéssel, a burkolással és a társ­művészetekkel szembeni jelenlegi hozzáállását, a moder­nista építészet szemléletének a régi építészetre való hibás visszavetítésében kell keresnünk. A modem építész funk­cióban, térszerkezetben, struktúrában, anyagszerűségben és hasonlókban gondolkodik. Kevés jelentőséget tulajdo­nít mindannak, ami nem fér ezekbe a kategóriákba. A „dí­szítés” fogalma pedig halálosan idegesíti. Olyan magyar „műemlékes szakemberről” is hallottunk, aki szerint a freskó másodlagos jelentőségű réteg az épület felületén, tehát védelme is másodlagos jelentőségű. Az épület szer­kezete, formája, struktúrája, stb. a fontos, a társművészet csak a nagyszerű felületek pár tizedmilliméterét borítja, az „csak egy freskó”. Flonnan ez a szemlélet? Le Corbusier „Új építészet felé” című müvében nagyon tanulságos dolgokat találhatunk. Ha elolvassuk a Tragikus 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom