Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Bernáth Andrea: Egy pár eszkimó gyermekcsizma restaurálása
14. kép. A lábbeli-készítés grafikus ábrázolása. A szabás és a talp felvarrása. Jill Oakes - Rick Riewe: Our Boots - an Inuit Women Art alapján. A többi bőrdarab összeillesztésére különféle öltéseket alkalmazott a csizmácskák készítője. Egyetlen tű segítségével varrta össze, ez esetben befelé hajtva a széleket, spirális, ún. csavaröltésekkel. Ugyanezzel az öltésmóddal találkozunk a csizmán található textilszalag felvarrásánál is. A körkörös sávot, hasonló öltéssel erősítették a csizmaszárhoz, szélét viszont kifele hajlították, és a szál belül csak részben hatol át a bőr vastagságán. Különös, hogy helyenként vékony piros és kék szálacskák is találhatók ezen a varraton. (12. kép) E fölött egy másik öltésmód található, egy fekete díszítő textilszál részlegesen hatol át a bőr vastagságán. Kívül körben fekete pontokként látszik, míg a belső oldalon helyenként eltűnik. A csizmácskák restaurálás előtti állapota A bőr állati eredetű fehérje alapú szerves anyag, amelynek ellenállását és élettartamát jobban befolyásolja a környezet, mint a szervetlen anyagokét. Emellett fontos szerepet játszik feldolgozásának módja is. Acserzetlen bőr, amiből a kis csizmák készültek, sokkal hajlamosabb a károsodásra, mint amelyik átesett a cserzés folyamatán. A tárgyat korábban már mechanikus és vegyi úton tisztították, megpróbálták puhítani, valamint visszaadni a formáját. A restaurálási adatlapon erről a kezelésről a következők állnak: netex-pamaccsal tisztították, etil-alkohollal eltávolították a gombásodást, glicerin, alkohol és gombaölő vizes oldatával próbálták lágyítani, míg a forma visszaadása érdekében kis homokzsákokat és fajanszdarabkákat alkalmaztak. Amikor a csizmácska-pár a kezünkbe került, előrehaladott dehidratálási állapotot mutatott, a bőr erősen kiszáradt, megkeményedett és törékennyé vált, mivel alacsony páratartalmú helyen tárolták. (12. kép) Felületét por fedte. A felső rész egyik oldalán ceruzanyomot találtunk, ugyanis helytelen módon, egyenesen a tárgyra írták 15. kép. Az eszkimó gyermekcsizma-pár grafikus ábrázolása, a szabásminta és az öltéstípusok rajza. a leltárszámot.11A bőrön lévő kis nyílások rovarfertőzésre (mára inaktív) utaltak. Ezek a hiányok egyenlőtlenül oszlanak el a tárgyon, és kb. 5-10%-ot jelentenek a teljes bőrfelületből. Ahol sok ilyen nyílás található, ott a bőr elvékonyodott. A rovarok által okozott károsodások mellett olyan foltokat is találtunk, amelyek mikroorganizmusok támadására utaltak. A Cl darab orrán a bőr a varrás mentén elhasadt, akárcsak mindkét csizmán a felső sáv és a szár illesztésénél. A csizma orránál található hasadásnak a talp esetében alkalmazott vastagabb és a szár vékonyabb bőrének nedvességre való különböző reakciója is lehet az oka. A kettő között fellépő feszültség, például a száradáskor bekövetkező összehúzódás, vezethetett a kevésbé ellenálló bőr szakadásához. A hasadások oka lehet az is, hogy korábban megpróbálták helyreigazítani a csizmák alakját, anélkül, hogy kellőképpen nedvesítették, puhították volna, vagy éppen elégtelen állagmegőrzésre került sor. A varráshoz használt, bélből készült szál a teljes felületen ép maradt. Az oldalakon található bőr szalagok és fülek ugyanúgy elveszítették nedvességtartalmukat, törékennyé váltak, mint a többi bőrrész. Valószínűleg ennek következtében egyikük már leszakadt. Ezt egy fülecskébe 11 11 Az új leltári szám egy textilszállal rögzített cédulára került, ez sokkal megfelelőbb megoldás. 57
