Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Emődi András: Könyv- és könyvtár-rehabilitáció a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében
2-4. kép. A könyvek és a könyvtár állapota 1998-ban. kötetes könyvtára, azonban egy részük a századvégi feloszlató rendeletek áldozatává vált.4 E 18. századi kezdetektől az első világégésig, két évszázadnyi békésnek mondható fejlődés során mindezen könyvtárak jelentős mértékben gyarapodtak. 1915-ben a püspökség könyvtárában közel 40.000 kötetet jegyeztek, ugyanakkor a káptalani illetve egyházmegyei-szemináriumi állományokat egyenként 15.000 kötetesre tehetjük. A szerzetesrendiek közül a Premontrei Főgimnázium könyvtára (mely részben megörökölte az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend könyvanyagát is) és a Kapucinus rend könyvanyaga őrzött jelentős, többezres történeti könyvanyagot. A háborúk közötti zavaros időben a könyvtárak ügye háttérbe szorult, állományaik alig gyarapodtak, majd 1947-ben kezdetét vette az a nagymértékű pusztulás, melynek romjain a jelenleg is folyó rehabilitációs munkát elkezdtük. 1948-ban a püspökséget egy nap alatt kényszerítették a püspöki palota átadására. Az 1770-es évektől az épületben levő püspökségi- és 1929 óta a régi papnevelde épületéből szintén ide átköltöztetett szemináriumi könyvtárak sorsa megpecsételődött, közprédává váltak. Az állomány javarésze fizikailag megsemmisült, egy részét szétlopkodták, egy részét az épületbe beköltöztetett görög politikai 4 Boros István: A kalocsai főszékesegyházi könyvtár. Bp., 1994; Emödi András: A Nagyváradi Székeskáptalan könyvtára a XVIII, században. Bp.-Szeged, 2002; Emödi András: Nagyváradi katolikus könyvgyűjtemények a 18. században, különös tekintettel a székeskáptalan könyvtárára. In: Magyar Könyvszemle 2003/4. menekültek tüzelőnek használták, kisebb részét a megyei könyvtár (a szintén államosított egykori görög-katolikus püspöki palota épülete) pincéjébe hordták, ahol több évtizeden át nedves közegben tárolták és ahol jelentős része komolyan károsodott. Az állomány töredékét még 1948-ban sikerült átmenekíteni egy, a kanonoki épületek mögött elhelyezkedő gazdasági épületbe, majd a székesegyház galériájára. Az egyházmegyei szeminárium könyvanyagát 1962-ig a vegyes felügyeletű (püspökség - állam), püspöki palotában levő egykori házikápolnában őrizték, amikor is a hatóságok akiválogatott értékesebb könyveket lefoglalták, a maradékot az egyház átszállíthatta a székesegyház épületébe, a már ott levő megmenekült püspöki könyvek mellé. Szerencsésebb helyzetben volt a káptalani könyvállomány, mely a székesegyház felépültétől (1780) a kápolna feletti második szint könyvtártermeiben nyert elhelyezést. Mivel nem érintette az ingatlanok államosítása és amúgy is viszonylag eldugott épületrészben volt, elkerülte a hatóságok figyelmét és átvészelte a háború utáni időket. A Premontrei Főgimnázium könyvtárai (rendi és tanári) jelentős háborús károk után az államosítást sem kerülhették el, így jelenleg az ismét működő rend csak 2-3 ezer megmenekült kötetet tudhat magáénak. A Kapucinusok könyvtára szerencsésen, majdhogynem érintetlenül átvészelte a kommunizmus évtizedeit. A 60-as évek elejére tehát a püspöki, a káptalani és szemináriumi könyvállományok - illetve maradékaik - a székesegyház épületébe (1. kép) kerültek, ám pusztulásuk, igaz jóval kisebb mértékben, a gondatlan kezelés 37
