Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Demeter István - Miklós Zoltán: Egy jelentéktelen családi örökség közkinccsé válása - egy 19. század eleji székelykapu restaurálása
6. kép. Kaputükör 5. kép. A gyalogkapu bal oldali, megmaradt hónaljkötése. ívének középső részén a kontyfából kinyúló faragványt, a kapuív középdíszét találjuk. Ez az elem is igényes megmunkálásról tanúskodik: a kapu síkjából kiemelt alakzat szélein visszagörbülő pártához hasonló, leveles-indás mintát tartalmaz. A szemöldökfának leveles-virágos díszítését még a kaputükör feletti részen figyelhetjük meg. A székelykapukra jellemző egysoros (téglalap alakú) galambdúc a szemöldökfa teljes hosszában végignyúlt, s végül erre került egykoron a kétsoros zsindelyfedés. A gyűjtés időpontjában a zsindelyt már bádogtető helyettesítette. Mind a gyalog, mind a nagykapu ívének kialakítását hónaljkötések segítségével végezték. Természetesen ezek a szerkezet szilárdításában is fontos szerepet töltenek be. A gyalogkapu egyetlen darabból álló kötéseit 1-1 faszeggel rögzítették. (5. kép) A nagykapu hónaljkötései már két részből állnak: a nagyobb íves rész faszegekkel volt rögzítve, a kisebb, háromszögű sarokrészt pedig kovácsolt vasszegek erősítették a lábakhoz, illetve a kontyfához. Ezek illesztési felületei is alapos kidolgozásról tanúskodnak, pontosan követik a hajlásszögeket, akis kapu íve szabályos félkörívet rajzol ki. Ezen elemek díszítése egyszerű, amíg a gyalogkapu kötéseiről teljesen hiányzik, a nagykapu esetében rozetta motívum és két-két csillag van faragva. A székelykapuk legdíszesebb része minden esetben a kaputükör, amely a kiskapu bejárati íves része fölött, a szemöldökfáig terjed. A farcádi kapu tükre három egymás fölé helyezett részből tevődik össze, melyeket nútolással illesztettek a két zábé közé. A központi mezőt kerek pajzsba foglalva Erdély címere ékesíti. Ezt kétoldalt felfelé ívelő, tulipánban végződő levélkoszorú szegélyezi. Továbbá, a tükör két oldalán, a peremtől induló kacsos-leveles indaszárakat faragtak, s ezek is tulipánban csúcsosodnak. A címerpajzs legfelső pontjából egy faragott tulipánból kiinduló, és ugyanazon motívumban végződő indaszárat faragtak. Az 1816-os évszám pedig a tükör alsó részén kapott helyet. (6. kép) A címeres díszítés nem volt idegen a 19. századi kapufaragók körében. Haáz Ferenc leírásaiból értesülünk, hogy az udvarhelyszéki kapukon főként a magyar címer és korona tűnt fel, de Erdély címerének megjelenítését sem nélkülözték.11 A szóban forgó kapu címerének érdekessége, hogy Erdély címerét a kétfejű sas ábrázolásával kivitelezte a mester. Látható, hogy a korabeli politikai konjunktúra tükrében egyedi stiláris kivitelezést választott a faragó. Az (osztrák) kétfejű sas megfaragása önmagában nem példáz egyedi esetet, hiszen már Malonyai Dezső is talált hasonló ábrázolást a (háromszéki) mártonfalvi kapun, továbbá egy 1866-os készítésű (udvarhelyszéki) oroszhegyi kapu tükrében is feltűnt a kétfejű sas. De Erdély címerének hasonló kompozíciójáról nincsenek szakirodalmi előzmények. A Farcádi kapu tükrének alaposabb vizsgálata ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a címerben megfaragott madár eredetileg valóban kétfejű sast ábrázolt, azonban ennek egyik fejét időközben lemetszették. Amint már az előző fejezetben is jeleztük, a porta bejáratának állításáról és ennek utóéletéről szórványos ismereteink vannak, így a csonkítás mozzanatáról sem tudunk pontos adatokkal szolgálni. Feltételezéseknek adtak hangot azon magyarázatok, amelyek ezen cselekedetben a tulajdonos egyéni bosszújának kifejezését látták. Vagyis az osztrák abszolutizmus elleni tiltakozás jeléül vagy 1848-at követően, vagy pedig 1867-ben, a kiegyezés évében került sor a sas egyik fejének eltüntetésére.11 12 De nem csak kapuk faragványainak megcsonkításáról, hanem - címereket ábrázoló - teljes kaputükrök eltüntetéséről is vannak adataink. Figyelembe véve, hogy a múlt század második felében hatósági utasítások nyomán a tulajdonosoknak a címeres kapuk díszeit le kellett faragniuk, majd deszkával be kellett azt borítani, vagy az egész betétet le kellett venni13, megállapítható, hogy a múzeum kiállítására került kapu csonkítása ezeknél kisebb mértékűnek látszik, ezért való-11 Haáz Ferenc: Udvarhelyszéki famesterségek. Székelyudvarhely. 2007. 64-65. 2007. o. 12 P. Buzogány Árpád: Egy farcádi kapu a múzeum kiállításán. Udvarhelyi Híradó. 2000. szeptember 19. 13 1. Csergő 1999. 65. 32
