Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Benedek Éva - Muckenhaupt Erzsébet: A mikházi ferences templomból előkerült könyvek állagmegóvása, helyreállítása
Csíksomlyói ősnyomtatványok konzerválása és azonosítása Benedek Éva - Muckenhaupt Erzsébet A csíksomlyói kolostor könyvtára, amelynek története a 15. századra vezethető vissza, Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb középkori egyházi gyűjteménye. A könyvtár nem állománya nagyságát tekintve vagy korai alapítása révén érdemel figyelmet, — hiszen köteteinek számával elmarad a nevesebb erdélyi könyvtáraink mögött. Különleges művelődéstörténeti értéke abból adódik, hogy míg a legtöbb középkori alapítású könyvtárunk régi állománya az évszázadok során erősen megcsappant, szétesett vagy megsemmisült, addig a csíksomlyói könyvtár, saját régi állományán kívül több megszűnt magyarországi és erdélyi rendház (domonkos, ferences, karthauzi, pálos) középkori eredetű köteteit is megszerezte, és megőrizte. A könyvtár anyagának segítségével tehát a korábbi idők erdélyi könyvkultúrájába is betekintést nyerhetünk. Ugyanakkor ez az egyetlen középkori erdélyi katolikus egyházi könyvtár, amely túlélte a reformáció korát. Értékét növeli az a tény is, hogy ez az ősi könyvesház, a 17. században létesített mikházival és szárhegyivel együtt, a protestáns fejedelemség idején valóságos menedékhelye lett mind az erdélyi, mind pedig a moldvai katolikusok könyvörökségének. Az a tény pedig, hogy a Somlyói könyvtárba több székelyföldi világi és egyházi személy könyvei is beleolvadtak, a székelyföldi értelmiség 16—18. századi műveltségi szintjének az érzékeltetésére is módot nyújt a történetkutatás számára. Ez a középkori eredetű könyvtár a Székelyföld és még pontosabban Csíkszék könyvkultúrájának, művelődéstörténetének a legrégibb és legsajátosabb könyvtári műemléke. Az állomány öszszetétele azt tükrözi, hogy a csíksomlyói könyvtárat gyakorlati céllal hozták létre, és hogy elsősorban a lelkipásztori munka szempontjai szerint rendezték annak idején. Az összegyűjtött könyvek a katolikus székelység és a moldvai csángó-magyarok között szolgáló csíksomlyói ferenceseket segítették missziós tevékenységükben. 1 A csíksomlyói könyvtár története szorosan összefügg az erdélyi ferences kusztódia, majd a Szent Istvánról elnevezett Rendtartomány viszontagságos történetével. Miután viszonylag épségben átvészelte a reformációt, a 17. századi csíki tatárdúlásokat (1661, 1694), vagy más támadásokat (Székely Mózes, Thököly Imre idején, az első és a második világháborút), a 20. században, a Ferenc-rend feloszlatása 1 Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói Ferences Könyvtár kincsei. Csíksomlyói könyvleletek 1980-1985. Budapest-Kolozsvár, 1999. (A továbbiakban Muckenhaupt). Muckenhaupt Erzsébet: Régikönyvgyűjtemény. In: A Csíki Székely Múzeum gyűjteményei. Csíki Székely Múzeum. Csíkszereda, 2004. 27-29, 32-33. után (1951), a gyűjtemény egy ideig Csíksomlyón maradt, míg végül, 1961 nyarán, a Csíkszeredái Múzeum Kossuth utcai épületébe szállították át. 1970-től a Csíki Székely Múzeum középkori épülete, a Mikó-vár az otthona. A hatvanas években nem került minden könyv a múzeum birtokába. Már az ötvenes években az állomány kutatóinak feltűnt, hogy a szakirodalomban vagy az egykori leltárok alapján is számon tartott ősnyomtatványok nagyobb része, a legértékesebb kéziratok (a 15-16. századi kódexek, a Kájoni-kéziratok, az iskoladrámák) hiányoznak. Sokáig azt hitték, hogy ezek a második világháborúban elvesztek, ill. hogy a zalaegerszegi pályaudvaron, a híres erdélyi műkincsszállítmánnyal együtt bombatalálat érte őket.2 Az 1940-es években a Baráth Béla által felállított ősnyomtatvány-gyűjteményből3 mindössze hét ősnyomtatvány került az új őrzési helyre. A könyvtár elveszettnek vélt „kincsei“ 1980-ban és 1985-ben kerültek elő, amikor az állomány kutatója előtt megnyílt a titok: Csíksomlyón, a Mária-szobor alatt és a refektórium egyik elfalazott ablakmélyedésében, megtalálták a ferencesek által az 1944-1948 között elrejtett könyveket. Az 1980-as lelet, amelynek darabjai aránylag jó állapotban maradtak meg, nem tartalmaz ősnyomtatványt.4 1985. április 11-én, Muckenhaupt Erzsébet könyvtörténész-muzeológus kezdeményezésével, valamint János Pál nyugalmazott múzeumigazgató és P. Márk József ferences atya közreműködésével 123 régi könyvet bontottak ki a csíksomlyói ferences kolostor refektóriuma falából.5 Az előkerült könyveken a falból és a földből szivárgó nedvesség erős biológiai és vegyi károsodást idézett elő. Abban az időben a Csíki Székely Múzeumban nem volt konzerváló- és restauráló műhely, sem könyvrestaurátor. Ezért a könyveket Bukarestbe szállították, nagyrészüket gondosan restaurálták, csaknem 30-at pedig menthetet-2 Vincze Gábor: A Székely Nemzeti Múzeum anyagának részleges elszállítása és pusztulása 1944-45-ben. In: Acta-1995. A Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum Évkönyve. Sepsiszentgyörgy, 1996. 229-246. 3 Baráth Béla: Ősnyomtatványok Csíksomlyón.(A továbbiakban Baráth). In: Erdélyi Tudósító. 20 (1941) 4. sz. 54-56. és 6. sz. 88 4 A feldolgozás során megállapítottuk, hogy a könyvlelet 50 kéziratot és 12 nyomtatványt tartalmaz, köztük az elveszettnek vélt 15-16. századi pergamenkódexek, a Kájoni-kéziratok egy része és a híres 18. századi Somlyói iskoladrámák. (Muckenhaupt 19-26, 94-129.) 5 Muckenhaupt Erzsébet: Egy könyvtár viszontagságai századunk második felében. In: A Hét. Bukarest, 1990. május 24., 21. sz., 3-4. Fodor Sándor: A csíksomlyói ferences-könyvtár kincseiről. Csíkszereda, 1991. 1-15. (=Útravaló 6.) 92
