Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Kovács Petronella: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatóinak Erdélyben végzett munkáiról
Állapotleírást készítettek a tárgyakról, két ládát pedig anyagvizsgálati célból Hildesheimbe szállítottak. A hildesheimi egyetem és a Tárgyrestaurátor szak korábbi - fent ismereteit - együttműködésének köszönhetően a magyar restaurátor hallgatók sem maradtak ki a hégeni ládák konzerválásából. Közös gyakorlatot szerveztünk hallgatóink számára, melyre 2003. augusztusában került sor Segesváron. A munkálatokban 15 német bútorrestaurátor hallgató és 5 magyar - két bútor-, két festő- és egy szobrászrestaurátor - hallgató vett részt.58 Az ácsolt ládákról Ácsolt bútorok készítése akr.e 2. évezredtől ismert. Az ácsolt láda szekrény elnevezése a latin scrinium szóra vezethető vissza, mely több középkori oklevélünkben szerepel. Az Európa túlnyomó részén elterjedt tároló bútor valószínűleg a honfoglaláskor a Kárpát-medencében élő szláv népek közvetítésével, illetve hatására került be a magyar lakáskultúrába. A nemesi családok körében ruhatárolásra használt ácsolt ládákról a 13. század második felétől maradtak fenn adatok, de már 1300-ból ismert utalás jobbágyok tulajdonában lévő scriniumokra is, a 14. századra pedig már országosan elterjedt ajobbágycsaládoknál. Okleveles adatok alapján feltételezhető, hogy elsődlegesen kelengyebútomak készültek. Az asztalosbútorok széles körű eltelj edésével erre a célra való készíttetésük és használatuk a főúri és nemesi körökben háttérbe szorult, bár hozományjegyzékekből tudjuk, hogy a 16-17. században még általánosan részei voltak a nemesi és polgári lányok kelengyéjének. A falusi lakosság körében használatuk a 18-19. században tovább élt. Magyarországon a 20. század elejéről is vannak adatok arról, hogy az ácsolt láda még a kelengyéhez tartozott. A díszes menyasszonyi ládák mellett termények tárolására is készítettek kisebb és nagyobb ácsolt szerkezetű ládákat. Készítésük Az ácsolt ládák alkatrészeit hasítással állítják elő a farönkből, majd felületüket fejszével, bárddal vagy szekercével alakítják ki, és vonókéssel simítják. A deszkák vastagabb élét hornyoló segítségével kiárkolják. A négy sarokpillérnek abba az élébe kerül a homyolás, ahová a hosszabb oldalak deszkáit illesztik, továbbá azokba a lapjukba, melyek a keskenyebbik oldal deszkáit foglalják magukba. Az oldalfal alsó deszkájába árkot hornyolnak a fenékdeszkáknak. Először a két rövid oldalt építik össze oly módon, hogy az egyik lábban futó ároknak az aljába, és az ott kialakított csapfészekbe behelyezik az 58 A gyakorlatot Gerdi Maierbacher-Legl, Kovács Petronella és Ralf Buchholz vezette. A hildesheimi egyetemről résztvevő hallgatók: Inga Blohm, Anlena Förster, Franziska Franke, Vanessa Kaspar, Tekla Krebs, Helge Lausen, Kirsten Lauterwald, Thomas Maigier, David Mühlenhaupt, Stephanie Schipper, Janka Schröder, Carola Schüller, Nicole Thömer, Nadja Tillmann, Silke Trochim. AMKE diákjai: Balázs József, Borda Mátyás, Kóbor Zsolt, Szakács Márton és Szegő Attila. Sajnos, a hégeni ládák megmentését kezdeményező Csilléry Klára már nem tudott részt venni a programban, 2002-ben meghalt. Munkánkat az ő emlékének ajánlottuk. 23 a-b. ábra. Aszimmetrikus és szimmetrikus kiképzésű fedél. alsó deszkát, ezután a deszka ellenkező végére ráhelyezik a másik lábat. Ezt követően a lábak közé sorra becsúsztatják az oldaldeszkákat. A csapokat faszöggel rögzítik. Ha kész a két végfal, az egyiket lefektetik a földre és a lábak belső oldalán tovább folytatják a fenékdeszkák befogásával. Beállítják a két hosszanti oldal alsó deszkáit, és kétoldalról indítva, közéjük csúsztatják az aljdeszkákat, középre pedig egy homyolás nélküli, mindkét szélén leélezett, 3-4 ujjnyi széles deszkát. Ezután felverik a másik véget az alsó deszkák és az aljdeszkák még szabadon álló végére, majd rögzítik. A ládát lábra állítják és a lábak közé egymás után beverik az elülső és hátsó oldaldeszkákat. A hátlap legfelső deszkáját, az ún. forgódeszkát magasabbra hagyják a többinél, hogy a kinyúló szakaszból ki lehessen képezni azt a két rövid tengelyt, amin a tető forog. (XIII. tábla 105. kép) Legvégül a láda fedelét állítják össze. Az aljhoz hasonlóan itt is kétfelől kezdik a deszkák beillesztését. Középre egy mindkét oldalról hornyolt deszkát helyeznek, mely a többi, rézsútosan fekvő deszka fölé emelkedik, és azokat összetartja.^ (23. a-b. ábra) Díszítésük Az ácsolt kelengyeládákat faragással vagy véséssel, esetleg mindemelett némi színezéssel díszítették. Az általános európai gyakorlattal szemben Erdélyben - a szász erődtemplomokban - jelentős számban maradtak fenn olyan példányok, melyeket fehér alapozásra festett színes indás motívumok, körökbe rajzolt valóságos állatok és meselények díszítenek. (24-26. ábra) Csilléry Klára valószínűnek tartja, hogy az erdélyi szász ládák festése - erre utal az alapozás alkalmazása is - templomokban működő festők kezére vall. A kérdés, hogy az ácsolt ládák ilyen fajta díszítése általánosan elterjedt Magyarországon vagy csak elszigetelt jelenség, elsősorban a Nagyszeben környéki falvak emlékanyagára jellemző, még válaszra vár.59 60 Ugyanígy bizonytalan a középkori ácsolt ládák datálása is, mivel a készítés évének megörökítése akkoriban még nem volt szokás az ilyen tárgyakon. A datálatlan 59 A tető összeállításának leírása az ún. koporsófedelű ácsolt ládákra vonatkozik, vannak azonban lapos fedelű darabok is. (XIII. tábla 104. kép) 60 www.mek.oszk.hu. Magyar Néprajz III. Anyagi kultúra 2. Kézművesség. A magyarországi múzeumokban /Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, (a Nagytétényi Kastélymúzeumban kiállított festett ácsolt ládák a Néprajzi Múzeum tulajdonában vannak) Bozsó gyűjtemény, Kecskemét, Déri Múzeum/ és magángyűjteményekben őrzött hasonló darabok Erdélyből származnak. Ld. Kovalovszki Júlia: Gótikus és reneszánsz bútorok. Magyar Helikon/Corvia Kiadó, Bp. 1980. 6. o. (3. kép) Batári Ferenc - Vadászi Erzsébet: Bútorkészítés a gótikától a biedermeierig. Budapest. Iparművészeti Múzeum. 2000 87
