Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Galambos Éva: Általánosan a festett műtárgyak fotótechnikai és mikroszkópos vizsgálatáról
Lumineszcens felvétel Ez az eljárás az UV felvételnél általában sokkal több információval szolgál, ezért gyakrabban alkalmazzák. A lumineszcens felvételnél is UV sugárzást használunk, de ebben az esetben ez a gerjesztő sugárzás, és a felvételen, a látható tartományba eső gerjesztett sugárzást rögzítjük, ami azt jelenti, hogy az anyagok ’lumineszkálását’ fényképezzük le. A felvételen általában a tárgyak bevonatának lumineszcenciája jelenik meg. Ha ez nagyon erős, amiből esetleg a bevonat vastagságára is következtethetünk, akkor természetesen nem látjuk az alatta lévő anyagok lumineszkálását, de a felső rétegen történt beavatkozások, javítások, retusok, a lakkozás ecsetvonásai stb. láthatók. (I. ábla 5., III. tábla 22, 24., IV. tábla 33. kép). Ilyen esetben érdemes később, a restaurálás során, a tisztítás közben illetve után is készíteni egy felvétel sorozatot. A festékrétegek lumineszcenciája a kötőanyagtól és a pigmenttől is függ. A gyanták, lakkok, olajok a bennük végbemenő oxidációs folyamatok miatt, az idő előrehaladtával egyre erőteljesebben lumineszkálnak, természetesen ez függ az összetételtől, a tárolás körülményeitől is. Az olajtartalom általában növeli a kibocsátott sugárzás intenzitását, az olajhoz adott szikkatívok pedig a sugárzás színét befolyásolhatják. A réz (azurit, malachit, verdigris) és vastartalom (okkerek, porosz kék) gátolja az olaj lumineszcenciáját, azaz az ilyen pigmenteket tartalmazó rétegek sötéten (I. tábla 5., III. tábla 21., 24. kép), míg más pigmentek (ólomfehér, kobaltkék) elősegítik azt, és ezért világosan jelennek) meg a felvételen. Egyes pigmentek maguk is lumineszkálnak, pl. a cinkfehér zöldes sárgán, a kadmiumok sárgán, narancsosán, a valódi krapplak (a purpurin tartalom miatt) rózsaszínesen. Összegezve: a lumineszcens felvételen az átfestések, javítások, retusok, ragasztások, átlakkozások mutathatók ki a leggyakrabban, ami a restaurálás megkezdésekor nagyon hasznos információkat jelent, emellett egy-két pigmentre illetve kötőanyagra is következtethetünk, vagy alátámaszthatjuk az egyéb vizsgálatokkal kapott eredményeinket. A felvételhez színes napfényfilmet, a gerjesztő sugárzás kizárására átlátszó UV szűrőt - mely kiszűri az UV sugárzást, de átengedi a látható tartományba tartozó gerjesztett sugarakat - használunk. Emellett hasznos egy halvány sárga szűrőt (l,5x) az objektív és az UV szűrő közé illeszteni, mert így színhelyesebb lesz a felvétel. Fontos, hogy a sárga szűrő, az UV szűrő mögött legyen, mert sokszor maga is lumineszkál UV sugárzás hatására. Napellenző alkalmazása ebben az esetben is hasznos. A lumineszcens felvétel az UV felvételhez hasonlóan hosszú expozíciós időt kíván (B idő). A fénymérési módszerekkel kiszámítható adatok tapasztalataink alapján nem túl megbízhatóak, szerencsésebb próbafelvételeket készíteni az adott UV lámpákkal, és lejegyezni melyik kockára mit exponáltunk. Általánosan megállapítható, hogy a felvételeket nem lehet túlexponálni, azaz inkább hosszabb időkkel kell próbálkozni (átlag 1,5-3 perc, 8-11-es blende, 100 ASA két UV fénycsővel megvilágítva, kb. 1-2 m között). Mindez természetesen függ attól is, hogy a tárgy mennyire lumineszkál, és mekkora blendét használunk. Infravörös felvétel Infravörös felvételnél a 700 nm-nél hosszabb hullámhosszú sugárzást használjuk a képalkotásra. Az infra foton energiája alacsony, ezért a legtöbb pigment nem nyeli el, ennek következtében a festékrétegek nagy része átengedi (átlátszó) az infravörös sugárzásban. Ez a vizsgálati módszer alkalmas egyes alárajzok kimutatására, mert a sugárzás behatol a festékréteg alsó rétegeibe is, és ott a sötétebb alárajzok elnyelik, a világos alapozóról viszszaverődik. A hullámhossz növekedésével egyre jobban behatol a festékrétegbe, azaz csökken a festékréteg fedőképessége. A különböző pigmentek különbözően verik vissza és nyelik el az infravörös sugárzást is. Pl. a réztartalmú pigmentek elnyelik, ezért sötéten jelennek meg a felvételen, és így el is takarhatják az alattuk lévő rétegeket. Általában a vastag, elbamult lakkréteg alá is behatol a sugárzás, így információt kaphatunk a festett felület lakk által eltakart, szabad szemmel nem látható részleteiről. (I tábla 7., III. tábla 25. kép) Összegezve: az infravörös felvételekkel általában kimutathatók egyes széntartalmú (szénnel, grafittal, tintával készült) alárajzok, és sokszor az átfestések, retusok, javítások is kontrasztosan jelennek meg, valamint egyes pigmentek jelenlétére is következtethetünk, illetve az így kapott információkkal alátámaszthatjuk más vizsgálatok eredményeit. Az infravörös felvételeket egy erre a célra kialakított kamerával készítjük, és a felvételeket kinyomtatjuk. Ennek hiányában digitális kamerával is végezhetünk vizsgálatokat infravörös szűrővel a közeli infratartományban, éjszakai üzemmódban (night-shoot), illetve digitális fényképezőgéppel fekete-fehér üzemmódban. Mikroszkópos vizsgálatok A műtárgy átvételi állapotának felmérése és az előzőekben említett felvételek elkészítése, illetve kiértékelése után kerülhet sor a mikroszkópos vizsgálatokra. A sorrendet azért érdemes betartani, mert a fentiek során kiderülnek azok a kérdések, amelyek tisztázására irányulnak majd a mikroszkópos és egyéb vizsgálatok, illetve annyira megismerjük tárgyat, hogy megfelelő, céltudatos mintavételt tudunk végezni. Mikroszkópot a festékrétegek és a tárgyakat alkotó anyagok - fafaj, textil, bőr, kő, só, vakolat, stb. - vizsgálatára illetve meghatározására használunk. 53
