Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)

Mester Éva: A Kárpát-medence üvegfesztészete. II. Az üvegfestmények és díszműüvegezések jellemző károsodásai

A Kárpát-medence üvegfestészete II. Az üvegfestmények és díszműüvegezések jellemző károsodásai Mester Éva Történeti előzmények A színtelen táblaüveg előállítása és első építészeti alkal­mazása Európában a Római birodalom idejére esett.1 A színes ablakok megjelenése valamint első írásos említé­se - jelenlegi ismereteink szerint - a bizánci kultúrkör­höz, a konstantinápolyi bazilikához köthető.2 A középkori európai üve^festészet - a szórványosan előbukkanó munkák alapján3 - a Rajna-vidéki szerzetes­műhelyekben született meg, és vált egységes kézműves iparrá az ezredforduló idején a kis erdei üvegcsűrök tevé­kenysége folytán. Teophilus Presbyter részletesen leírja a színes üvegtáblák készítésének módját, a különféle üvegfestékek összetételét és alkalmazását.4 A ma ismert legrégebbi üvegfestmény-együttest az augsburgi dóm őrzi, a négy monumentális bibliai alakot a tagernsee-i bencés műhely készítette a 11. sz. végén. A román-kori üvegfestészeti központok a 12. században német nyelvterületről áttevődtek francia területre. Su­­ger apát 1144-ben a Saint Denis apátság Boldogságos Szűz kápolnájába színes ablakokat készíttet. Az új épület­­szerkezetekkel és ablakformákkal együtt új felfogású üvegablakok születtek. Ezek a változások megteremtet­ték az új stíluskorszakot, a gótikát. A francia hatás Angli­ába és a német területekre is kisugárzott. A fejlődés irányvonala, jellegzetességek és változások Az üvegfestészet fejlődése és változásai - helybeli sa­játságokkal gazdagodva - több mint egy évezreden ke­resztül nyomon követhető Európában. A középkorban a folyamatosság a jellemző. Az egyes műhelyek receptú­­rái egyre tökéletesebbé váltak, új anyagokat és techniká­kat kísérleteztek ki és alkalmaztak. A 15. század végére 1 Pompeiben és Herculaneumban az ásatások során az időszámítás utáni első évtizedekben készült színtelen öntött ablaküvegeket ta­láltak. Aquincumban a Kiscelli utcai ásatásoknál 40x40 cm-es szín­telen ablaküveget találtak egy római lakóház romjai között. Pan­nónia területén több helyről is előkerültek ablaküveg töredékek. Redő Ferenc közlése, MTA Régészeti Osztály. 2 Prudentius spanyol költő (348—410) a konstantinápolyi bazilika megszámlálhatatlan színes ablakáról ír. Ld. Sara Brown: Stained Glass, New York, 1992. 3 A mosaburgi érsekséghez tartozó, zalavári Pribina-vár Mária templomából származó színes, festett, ólomfoglalatos, latin-felira­az üvegfestészet súlypontja visszakerült a német terüle­tekre. A reneszánsz, később a barokk megváltozott építésze­ti szemléletmódja fokozatosan kiszorította a színes abla­kokat az építészeti terekből, a templomokból, paloták­ból, közintézményekből. A 19. század elejére a technikai tudás lehanyatlott és az anyagismeret feledésbe merült. A hagyományos német központokban is visszaesett a ke­reslet. A műfajt ebben a korban a táblaképfestészet há­romdimenziós, perspektivikus ábrázolásmódja és a por­celánfestészet aprólékossága jellemezte. Ezzel összefüg­gésben a méretek is lecsökkentek. Egyes műhelyek más festőtevékenység mellett művelték az üvegfestészetet.5 Az 1830-as évek gyökeres változásokat hoztak. A kor megváltozott régiség-érték szemlélete következtében új megvilágításba kerültek az időközben pusztulásnak in­dult történeti üvegfestmény-együttesek. A sérült, törött, lepergett festésű gótikus és reneszánsz ablakok megmen­tésére, konzerválására először német területen jöttek lét­re olyan műhelyek, amelyeknek elsődleges feladata a res­taurálás volt.6 A régi technikák kutatásának hatására újra fejlődés­nek indult az üvegfestészet és Európa-szerte nagy műhe­lyek létesültek a mai Németország, Franciaország, Belgi­um, Hollandia, Anglia, Skócia, Spanyolország, Portugá­lia, Olaszország és Ausztria területén. Az egymással kapcsolatba került műhelyek elősegítették az üvegfesté­szet nemzetközivé válását és fejlődését. Az egymástól tá­vol eső területek munkáiban is tükröződik ez a kölcsön­hatás. A technikák és stílusirányzatok országhatárokon keresztül érvényesültek. Az Európában végbement technikai forradalom egyes vívmányait a magyar üvegfestők készen vehették át. Bőséges kínálat mutatkozott a piacon, amit az ameri­kai változások is ösztönöztek. A megfelelő minőségű szí­tos szentély-ablaktöredékek az ún. Amulf-korszakból származnak (850-900). Ld. Cs. Sós Ágnes: Zalavár az újabb ásatások tükrében, Bp. 1992. (kézirat) 4 Teophilus Presbyter: Schedula diversarum artium, ford: Takács Vilmos, Bp. 1986. 5 Friedric Wedemeyer (1783-1861) Göttingen, Porzellan und Glas Malerei, Glasmalerei in Deutschland (katalógus) 1993. Erfurt 6 München, 1927. Királyi üvegfestő műhely, Michael Sigismund Frank és Max Ainmüller vezetésével 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom