Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
Szendrődiné Gombás Ágnes: Gyakorlati és preventív konzerválási eljárások a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Gyakorlati és preventív konzerválási eljárások a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Szendrődiné Gombás Ágnes A szabadtéri múzeumok nagy múltra tekintenek vissza Magyarországon. 1873-ban a bécsi világkiállításon több parasztházat is felállítanak, majd 1885-ben az országos kiállításon tizenöt paraszti szobabelsőt mutatnak be a honi közönségnek. Az 1896-os millenniumi kiállításon, pedig felépül az első néprajzi falu, amelyben 24 berendezett ház mutatja be a történeti Magyarországon élő népcsoportokat és életmódjukat. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot 1967-ben alapítják, mint a Néprajzi Múzeum egyik osztályát. A múzeum 1972-től önálló intézményként működik, székhelye Szentendrén van. Az első épületeket a 60-as évek végétől vásárolja meg a múzeum és szállítja át telephelyére. Programjában tíz tájegység felépítése szerepel, amelyek egy-egy vidék vagy nagytáj jellegzetes településformáját, építkezését és lakáskultúráját mutatják be. Ezek a tájegységek a következők: I. Észak-Magyarország II. Felföldi mezőváros III. Felső-Tiszavidék (elkészült) IV. Közép-Tiszavidék V. Eszakkelet-Magyarország VI. Alföld VII. Dél-Dunántúl (befejés alatt) VIII. Balaton-felvidék (elkészült) IX. Nyugat-Dunántúl (elkészült) X. Kisalföld (elkészült). A múzeum fő célkitűzése, hogy a parasztság és a vele szorosabb kapcsolatban élő társadalmi rétegek életmódját, építkezését és lakáskultúráját megőrizze, és az utókornak bemutassa. A lehetőségekből adódóan az időhatárok a 18. századnál kezdődnek és az első világháború végéig tartanak, mivel a két háború között a hagyományos paraszti világ válsága kezdődött. A múzeum telepítési terve több mint 300 építmény áttelepítését, másolatban történő felállítását vagy rekonstrukcióját vette tervbe. Ezek között lakóházak, gazdasági építmények, műhelyek és közösségi épületek: templomok, haranglábak és malmok vannak. A tájegységi bemutatás alapvető egysége a telek, ezen belül hiteles történeti állapotot mutatnak az építmények és berendezési tárgyak, hangsúlyt fektetve a társadalmi, gazdasági különbségek visszaadására is. A szabadtéri múzeumokban jelentkező környezeti károsító hatások A szabadtéri néprajzi múzeumok, olyan műtárgy-bemutatóhelyek, melyek a legintenzívebb környezeti hatásoknak vannak kitéve, és ennek következtében a műtárgyak anyagaiban gyorsabb lebomlási folyamatokkal kell számolnunk a tárlós, zárt terű múzeumokkal szemben. A felerősödött formában jelentkező környezeti tényezők lehetnek fizikai (elektromágneses sugárzások, hőmérséklet, relatív légnedvesség, mechanikai hatások), kémiai (légköri gázok, savak, lúgok, sók, víz,) és biológiai (növényi és állati károsítok, ember) eredetűek, amelyek komplex módon párhuzamosan és kölcsönhatásban működnek. Sajnos a külső hatások által előidézett öregedési folyamatokat megállítani nem tudjuk csak bizonyos fokig késleltetni, ezért a szabadtéri múzeumokban nagy jelentősége van a megelőző konzerválás alkalmazásának, melynek célja az optimálishoz közelítő műtárgy környezet kialakítása. Ez azonban a szabadtéri múzeumok mostoha műtárgykörnyezeti adottságait figyelembe véve erőn felüli vállalkozásnak tűnik. További nehézségként jelentkezik, hogy a témában fellelhető hazai és külföldi tapasztalatok és módszerek nem nyertek konkrét megfogalmazást a gyakorlati felhasználhatóság terén és a tárgykörrel érintőlegesen foglalkozó restaurátori képzés sem nyújt biztos támpontot a szakemberek számára ilyen jellegű munkák elindításakor. A szabadtéri múzeum szerteágazó műtárgyvédelmi feladata speciális állagmegóvó munkát igényel, mert e kiállítástípusban a védendő objektumok skálája az épülettől a berendezésig, használati-, művészeti tárgyakon keresztül a paraszti gazdasági környezethez tartozó járulékos építményekig (kerítés, korlát, kút stb.) terjed. A szentendrei Szabadtéri Múzeumban alkalmazott konzerváló és fertőtlenítőszerek valamint eljárások A kedvezőtlen klimatikus körülmények elsősorban a szerves alapú műtárgyakat és a korrózióra hajlamos fémeket veszélyeztetik. A magas páratartalom hatásai a fémtárgyakon, ezeken belül is különösen a vason jelentkeznek a legintenzívebben. (1. kép) Ez ellen igazán jó megoldást nem találtak ki a szabadtéri múzeumok gyakorlatában. Léteznek olyan eljárások, melyekkel a korrózió megállítható, de ezek esztétikailag rontják a tárgyak 49
