Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Károsodott faanyagok szilárdítása
Lyukfúrásos technika Vastag fatárgyakba - a szilárdítószer jobb és egyenletesebb behatolásának elősegítése érdekében - a tárgy nem látszó oldalába, pl. szobrok hátoldalába, egymáshoz képest szabályosan elhelyezkedő lyukakat fúrnak (többnyire cikk-cakk vonalban, úgy, hogy a szilárdítószer feltételezett behatolási területei egymásba érjenek). Az injektálást követően a furatokat fakittel vagy tiplikkel lezárják. Kisméretű szobrokon, táblaképeken az eljárás etikai szempontból megkérdőjelezhető, tekintettel arra, hogy túl sok eredeti anyag megsemmisülésével jár. Épületi faelemek, gerendák szilárdítására jól alkalmazható, olyan felületeken is, amelyek eredeti egységes megjelenésüket a károsodás következtében elvesztették (pl. kitöredezett, rágott vagy gombák által erősen károsított felület, köbös korhadás miatti töredezettség). Az eljárás egyik változata szerint, a lyukba helyezett speciális segédeszköz (németül Packer) segítségével nyomással tudjak gyorsítani a behatolást. Vákuumos ill. vákuum és nyomás váltogatásával végzett impregnálás Csak mozgatható tárgyak, elemek impregnálására szolgál, mivel nyomásálló készülék szükséges hozzá. A kezelhető tárgyak méretét az impregnáló kamra mérete szabja meg. Vákuum ill. felváltva vákuum és nyomás alkalmazása jelentősen megnöveli a behatolást. Esetenként teljes impregnálás is elérhető. Használata a bonyolult technikai berendezés igény miatt csak kisebb tárgyakra terjedt el. Fafelület lemunkálása Az 1950-es, 1960-as években divatos volt, pl. a táblaképek hátoldalának legyalulása, a rovarjáratok megnyitása a szilárdítószer jobb behatolás érdekében. Ma már táblaképeknél ezt az eljárást nem használják. Viszont megmaradt még pl. fedélszékek faanyagának a kezelés előtti ún. megbárdolása. Ezek az eljárások inkább tárgykárosítónak, mint műtárgybarátnak nevezhetők. A fafelület előnedvesítése Kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy különösen a töményebb szilárdító-oldatok esetében a fafelület előnedvesítése egy hígabb oldattal, jelentősen javítja a behatolóképességet. Környezeti tényezők hatása (légnedvesség, hőmérséklet, szél - huzat) Ma már a környezeti tényezőket is figyelembe veszik a szilárdításkor. Célszerű a fatárgyat aránylag közepes (kb. 50 %) relatív légnedvességen klimatizálni a szilárdító kezelés előtt. A környezet hőmérsékletének a szilárdítás alatt inkább alacsonyabbnak kell lennie (15-18 °C). A hőmérséklet csökkentésével csökken a párolgás és a reakciósebesség, vagyis a műgyanta lassabban köt be (pl. epoxi műgyanta esetén), tehát több idő marad arra, hogy molekulái mélyebbre hatoljanak a fa szerkezetébe. Epoxi műgyantákkal végzett szilárdításnál célszerű a hőmérsékletet még az előbb említettnél is alacsonyabban tartani, hogy a bekötési reakció sebessége csökkenjen. Tudni kell azonban, hogy alacsonyabb hőmérsékleten a szilárdító oldat viszkozitása általában megnő, ami viszont a behatolást csökkenti. Nem szabad nagy elszívás, huzat, szél mellett impregnálni. A tárgyat nem lehet nagy légmozgásnak kitenni, mivel ez esetben a párolgás felgyorsul, és a behatolás jelentősen csökkenhet. Célszerű, hogy a bevitt oldószer a tárgyból inkább lassan, mint gyorsan távozzon el. Lehetőség szerint a tárgy sokáig maradjon "nedves". Ezt elősegíthetjük akár műanyag fóliába történő burkolással is. Ellenőrzés A szilárdítást állandó ellenőrzés mellett kell végezni, hogy a tárgy felületére ráfolyt ill. kifolyt szilárdító oldatot rögtön eltávolítsuk, mert később, különösen az epoxi gyanták esetében ez már nyom nélkül nem lehetséges. A kezelés alatti tömegnövekedés és a kezelés utáni száradás Az impregnálás folyadékfelvétellel jár, ezért a kezelt fadarab tömege jelentősen megnőhet. Ebben a nedves állapotban a tárgy fizikai behatásra - a kezelés előttihez képest - sokkal könnyebben sérülhet. Az impregnálás folyadékfelvétellel jár, ezért a kezelt fadarab tömege jelentősen megnőhet. Ebben a nedves állapotban a tárgy fizikai behatásra - a kezelés előttihez képest - sokkal könnyebben sérülhet. A szilárdulás a fizikai beszáradással párhuzamosan alakul ki. A száradás előrehaladta követhető időnkénti tömegméréssel. A folyamat végét a tömegállandóság bekövetkezése jelzi. A "Tömegvesztés száradás után" című részben tárgyalt dehidratáció itt is fennáll, de a következtében fellépő tömegveszteséget a szilárdítószer felvételének számításakor el szokták hanyagolni, mivel a szilárdítószer általi növekedés sokszorosan felülmúlja a dehidratáció miatti tömegcsökkenést. Amennyiben ismerjük a tárgy szilárdítás előtti tömegét, a kezelt tárgy szilárdítószer felvétele könnyen kiszámítható. A környezet légnedvesség tartalma befolyásolja a fa tömegét! Ezért közel azonos relatív légnedvességen kell kondicionálni a fatárgyat a korrekt mérés érdekében! A bevitt szilárdítószer tömegét célszerű a restaurátori dokumentációban rögzíteni. Gyakori, hogy a kezelt fatárgy kiszáradása (az oldószer elpárolgása) sokszor hónapokig is elhúzódik. Ezen hosszú idő alatt a többnyire gyúlékony, esetleg egészségre káros oldószerek miatt megfelelő védőintézkedések szükségesek. 47
