Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Károsodott faanyagok szilárdítása
Sejtfalkitöltő anyagok, kezelések A sejtfalban a fa biológiai felépítéséből adódó, valamint a fa gombakárosodása miatt keletkező mikrotereket, pórusokat kitöltő anyagok és kezelések. A sejtfalkitöltő kémiai anyagok képesek a kis molekulaméretük miatt a sejtfalba behatolni, és az ott jelen lévő ún. kötött vizet részben vagy teljesen helyettesíteni, ezáltal a sejtfalat részben vagy teljesen duzzadt állapotban tartani. A sejtfalkitöltő anyagok csökkentik a sejtfal zsugorodását, ami a fa anyagtan szerint, a fa (szövet) zsugorodása is egyben. Mint ahogy szó volt róla a sejtfal kitöltésére képes molekulák be tudnak hatolni a sejtfalba, ezért elég kis mérettel kell rendelkezzenek (a sejtfal egészséges fánál mintegy 10 nm átmérőjű pórusokkal rendelkezik, lebontódott fánál ennél nagyobb, kollapszuson átment fánál ennél kisebb), hogy a sejtfal mikrokapillárisaiba bejuthassanak. Mikrobák által erősen lebontott fánál a másodlagos sejtfal teljesen lebontódott állapotban lehet, vagyis már nem maradt belőle semmi, ezért a sejtfalkitöltő kezelésnek már nincs értelme. Sejtüregkitöltő kezelések E kezelések során a sejtüreget töltik ki a szilárdítószerrel, abból a célból, hogy megelőzzék a sejtek kollapszusát (összeesését) és növeljék a mechanikai tulajdonságokat (szilárdságot). A sejtüregkitöltő kezelések és anyagok- vízzel telítődött, nem régen kivágott, vizes faanyagok esetén helyettesítik a sejtüregben lévő ún. szabad vizet. Emiatt a száradás során a sejtüregből elpárolgó szabad víz nem tudja összerántani a sejtfalakat és nem jön létre kollapszus ill. elkerülhetők a száradási feszültségek hatására bekövetkező fakárosodások. A sejtüreget részben vagy teljesen kitöltő szilárdító anyag fizikai úton meggátolja a fasejtek deformációját. A sejtüregkitöltő anyagoknak a sejtüregben kell megszilárdulniuk, pl. lehűlés, kémiai kicsapódás-kiválás, kristályosodás, polimerizáció következtében, hogy meg tudják akadályozni a kollapszust, vagy a külső mechanikai behatásra létrejövő sérülést.- Kiszáradt, száraz faanyagok esetében (A faanyag víztartalma a rosttelítettségi érték alatti, vagyis a sejtüregek nem tartalmaznak vizet. Víz csak a sejtfalakban van.) különösen rovar vagy gombakárosodás esetén a sejtüregkitöltő anyagok egy új, belső, szilárd vázszerkezetet alakítanak ki a fa szerkezetében. 2.2. A szilárdítást befolyásoló követelmények és tényezők Etikai kívánalmak és jellemzők- Láthatatlanság (nem változtathatja meg a tárgy optikai megjelenését)- Reverzibilitás, irreverzibilitás, újrakezelhetőség- Stabilitás - szilárdság- A felületi jellemzőket, mint textura, szín és szerszámnyomok meg kell őrizni. A fa-felület esztétikai 44 megjelenése, textúrája és a szilárdítás utáni színmélyülése nagyon közel kell legyen az eredeti, szilárdítás előtti állapothoz. Technikai kívánalmak és jellemzők - a fa víztartalma: száraz, nedves és vízzel telítődött faszövet- a fa (fatárgy) mechanikai állapota: ép, károsodott- a fatárgy mérete: kicsi, nagy- laboratóriumi, vagy helyszíni (in situ) kezelés lehetősége (szétbontható-e a tárgy?)- az impregnálás technikája: injektálás, ecsetelés, szórás, permetezés, merítés, vákuum, nyomás. A károsodás típusa- rovarkárosodás- gombakárosodás A szilárdító gyanta típusa A szilárdító gyantát általában oldatban alkalmazzák. Sokféle gyanta (természetes ill. műgyanta) használható. A gyanta molekulamérete (átlag molekulatömeg) a legfontosabb a szilárdítás szempontjából. Az oldószer típusa A gyanták oldatából készült szilárdítószerek esetén az oldószer típusa befolyásolja a szilárdítószer behatolását. Poláros oldószerek duzzasztják a faszövetet és megakadályozzák a szilárdítószer mélyre történő behatolását. Az apoláros oldószerek előnyösek. Az oldószerek elpárolgása - gyorsan párolgó oldószer a szilárdítószer (gyanta) felületi feldúsulását eredményezi és ennek következményeként repedezést és vetemedést. Szilárdító keverék (gyanta + oldószer) Az oldószer és a szilárdító gyanta típusa meghatározza a szilárdító keveréknek a fába történő behatolását. Behatolás - mély és homogén behatolás kívánatos. Kis átlag molekulatömegű, és alacsony viszkozitású, lassan párolgó, poláros oldószert tartalmazó szilárdító keverékek használhatók a legjobban a faszilárdításban! Minél jobban eltérnek a gyanta oldhatósági paraméter értékeitől az alkalmazott oldószer oldhatósági paraméterei, annál fokozottabb lesz a kromatografálódás jelensége, és az oldószer elpárolgása alatt a gyantának a felületre történő visszavándorlása, a gyanta felületi feldúsulása, aminek kedvezőtlen kihatásait az előbb említettük. Veszélyek:- munka- és balesetveszély (beleértve a mérgezési veszélyt)- tűz- és robbanásveszély- környezeti ártalom veszélye. Preventív (megelőző) konzerválási intézkedések- relatív légnedvesség, természetes és mesterséges megvilágítás, hőmérséklet, ellenőrzés, karbantartás.
