Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Józsa András: Adatok a legnagyobb székely közbirtok kialakulás-történetéhez
Józsa András ADATOK A LEGNAGYOBB SZÉKELY KÖZBIRTOK KIALAKULÁS-TÖRTÉNETÉHEZ per során kihallgatott szovátaiak vallják a következőket: „...az a havas igaz dolog, hogy a széké, úgy mint fája, akárki szabadon vághattya, mind a székét, de az mákját nem engedjük, mert az az űré.’31 A falutelepítés viszont a tulajdonjog teljes megváltozását jelentette. A székely jog szerint a katonacsalád vagy a jobbágytelket birtokoló nemes, lófő, hadi szolgálata fejében teljes jogú tulajdonosává vált a falu belterületén lévő, számára kimért teleknek, ugyanakkor a faluközösség kizárólagos tulajdonába mentek át a falu határában levő szántóföldek, legelők és a falu erdeje. így Szováta telepítésével a Székhavas legjobb része elveszítette a szabadon használható közbirtok jellegét és a székely családok, illetve a faluközösség magánbirtokává vált. A Báthori Kristóf által a szovátaiaknak adott hatéves adómentességet erősíti meg és hosszabbítja meg újabb két évre Báthori Zsigmond fejedelem 1583. április 25-én.32 A nyolcévi adómentességgel megerősített falut és az egykori sóbányát övező havasokat, mint új királyi birtokot adományozza Báthori Zsigmond 1587. december 15-én a Báthori család régi hű emberének, Gyulai Pál főkamarásnak. A fejedelmi adomány szükségessé tette az új birtok határának pontos kijelölését.33 Az oklevél szerint Szovátát már Báthori István lengyel király Gyulai Pálnak adományozta. A tényleges birtokba helyezésre viszont Báthori Zsigmond adománylevele alapján került sor. Hatalmas felháborodást, a falurombolásig menő erőszakos fellépést idézett elő Szováta telepítése, de még ezt is jóval meghaladta a falu határának a pontos kijelölését követő, kétszáz évig elhúzódó persorozattal járó határvita. Mint már említettük, a sófalvi sóhegy közelsége miatt nem követte végig Marosszék és Udvarhelyszék határa a Kis-Küküllő vonalát, hanem a Juhod (Parajdi-Juhod) balpartján húzódott az István-bérce irányába. Szováta telepítése után került ez a határ túl közel az új településhez. Ezért dönthettek a székhatár délirányú módosításáról. Kiindulópontként a Boérok34-patakának a Kis-Küküllőbe való befolyásának helyét adták meg, jelentős területet juttatva Marosszéknek. Ellensúlyozásképpen az új határvonal a mai Illyésmező fölött átment a Juhod jobbpartjára, Udvarhelyszéknek adva az addig Marosszékhez tartozó Kápolnamezőt. A két, egymásnak ellentmondó, három oklevélbe is foglalt35 határvonal a 19. századig36 tartó határvitákat eredményezett. A persorozatokkal alakult ki a mai végleges határ. Marosszéknek marad a Gyertyános, Udvarhelyszéknek a Kápolna-mező, majd a határ az arany középutat követve a Juhod két ága között emelkedik az István-bérce irányába (lásd 2. kép). Jelentős területeket vesztett a Székhavasa Szováta telepítésével és az Udvarhelyszékkel való határviták nyomán, de ezeket is meghaladó veszteségeket jelentettek a környező marosszéki (nyárádmenti) falvak területfoglalásai. Mint már említettük, a Székhavasán évszázados hagyományokon alapuló legelőhasználati jogok alakultak ki. A 17-18. században a legelőtulajdonos falvak a szokásjogból tényleges tulajdonjogokat teremtettek, falvaik határához csatolva az általuk használt legelőket, makkoló helyeket a környező erdőségekkel együtt. 31. Józsa 2004a. 32. Magyar Országos Levéltár. Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei. I. 21-23. 33. Magyar Országos Levéltár. Gyulafehérvári káptalan levéltára. F(3), A 57. A fenti szám alatt az eredeti okiratot és az 1587-es okiratnak a káptalan által 1787-ben készített hiteles másolatát találjuk. Józsa 1997. 13-15.; Bogdándi - Gálfi 2006. 194-198. 34. Boér — türk eredetű (valószínűleg besenyő telepes által adott), külső helynév, elöljárót, vezetőt jelent. 35. 1564-es, 1587-es és az első 1614-es megerősítése. 36. Sófalvi 2004. 36. 90
