Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Józsa András: Adatok a legnagyobb székely közbirtok kialakulás-történetéhez
Józsa András ADATOK A LEGNAGYOBB SZÉKELY KÖZBIRTOK KIALAKULÁS-TÖRTÉNETÉHEZ Ezzel az adománnyal a Sóhoz tartozó havast, a tulajdonjog szempontjából két részre osztották, megszűntetve a hajdani használati jogot. Megnő a székhatár szerepe, már nem járható át szabadon a másik szék állatcsordáival, nyájaival. A közfelháborodás elkerüléséért egy ideig még megengedik az ősi szokásjogokon alapuló legelőhasználatot a székhatár mindkét oldalán. „Azután oztan hogy valamimodon megb elegedjenek hogy eggik az másik határán szabadon iart”, - vallja a kibédi Orbán Bálint 1623-ban, a hatalmas közbirtok kettéosztásáról.19 Marosszék havasán is nagy változásokat hoztak az 1562 utáni évek. Neve Székhavasára egyszerűsödik, „...bekessegesen birtuk az hauast ide Marosszekhez...melliet ugian szék hauassanak is hínak ”20 21 — olvashatjuk egy 1641. évi vallomásban. Marosszéken a köztulajdon legfőbb haszonélvezői természetesen az erdőségek közvetlen közelében lévő falvak voltak. A Bekecsen, a hegy körüli 16 falu alakított ki hagyományos legelőhelyeket. A Székhavasából a Kis-Küküllő völgye székely falvai húzták a legtöbb hasznot. A falvak hagyományos legelőhelyei használati jogának a megszerzésében és ennek a más falvak általi elismerésében döntő érvnek számított ezeknek legelőirtással való kialakítása a faluközösség által, majd ennek rendszeres takarítása, rendezése a tavaszi bokorirtásokkal. „Tudom azt is hogy az Eztán berczin (István-bérce — J. A) Mogiorossy s Torbozlai (Nyárádmagyarós, Torboszló) Juhott feytek, s eok czinaltattak azt a mezeot, egy darabiat enis iol tudom mikor czinalak.m Marosszék falvainak természetesen nem a közbirtok kettéosztása, hanem a szabad só jogának korlátozása jelentette a legsúlyosabb csapást. A nagyállattartásban, a hústartósításban nélkülözhetetlen só megszerzéséért, a fejedelmi jobbággyá tett székelyek rendszeresen visszatértek a lezárt marosszéki sóhegy bányagödreihez. így a mindenkori sókamaraispán számára egyre nehezebbé vált a Sóhegy őrzése. Szováta megjelenése előtt, a Parajd és (Só)Várad közötti ősi országút messze kikerülte a Szováta-patak völgyét, s még a mai vasúti átjáró és a megyehatár előtt, a Kis-Küküllő nagy kanyarulatánál egy fedeles hídon átvágott a folyón, majd a Víz-erdeje alatt elhaladva, az 1990-es években még álló, sóváradi fedeles hídon tért rá a mai országút vonalára. így hiába ellenőrizték az országúton elhaladó szekereket, a régi úttól „toronyiránt” is több mint öt kilométerre levő, sűrű erdő övezte sóbánya őrzése szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, főleg azért, mert az illegális „sóbányászok” a Bekecsen át közelítették meg a sóhegyet. Az 1570-es évek végén Báthori Kristóf vajda erélyes intézkedéseket hoz a kincstár jövedelmét jelentősen csökkentő sólopások meggátolására. A Székhavasából kihasított területek használati jogának adományozásaival tilalmas helyeket létesített, a Bekecs és a Sóhegy között. így Váradi Kis Pál deák, a János- és a Rakottyás-mezőtől a Cseresznyés-hegyig, valamint a mai Mogyorósi-tó körül levő Sospatakelei-ig (Sóspatak-eleje, ma a Medve tó vízfeleslegét levezető Sóárok) területen lévő legelő és erdőbirtokokra kap használati jogot.22 Apafi Miklós használati joga a Kismező, Szakadát-pataka, Vágó-patak, Keresztesbérc közötti területre terjedt ki.23 Rajtuk kívül a kibédi Madaras János és a torboszlói Tőkés család kap 19. Szabó T. 2005. 808-809. 20. Szabó T. 2005. 809. 21. Uo. 22. Bogdándi - Gálfi 2006. 202-203. 23. Bogdándi - Gálfi 2006. 355. 88
