Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Józsa András: Adatok a legnagyobb székely közbirtok kialakulás-történetéhez
Józsa András ADATOK A LEGNAGYOBB SZÉKELY KÖZBIRTOK KIALAKULÁS-TÖRTÉNETÉHEZ A Szováta kialakulás-története szempontjából is forrásértékű levél nem havasokat, hanem havast említ. Az egyes szám olyan feltételezésre is okot adhat, mely szerint, habár közigazgatási szempontból a sóhegyek fölötti havasok két szék között oszlottak meg, a felügyeleti jog szempontjából egybetartoztak. A bizonyítékot az erdélyi káptalan 1598. január 20-i jegyzőkönyvében találjuk. Bocskai Istvánnak, a Görgényi-uradalomba való iktatásakor a hodosi nemesi udvarháznál várakozó hiteshelyi és fejedelmi küldött előtt Fábián András lófő, a fejedelem Sófalván lakó sóvágója, Udvarhely várának kapitánya, Udvarhely- és Marosszék királybírója, Mindszenti Benedek nevében tiltást tett, bizonyos: a Keresztesbérc, Nyárád Nagyága, Szálkafenyő és a jelzett terület gyergyói határa közötti (marosszéki! — J.A.) havasok iktatása ellen, mivel ezek a Parajd és Sófalva területén lévő székely sóbányához {adsalifodium Siculicalem) tartoznak.8 A felügyeleti jog szempontjából egységes „Sóhoz tartozó havas” használati jogát sem korlátozta a Maros- és az Udvarhelyszék közötti határ. Erről tanúskodnak a Bethlen Gábor utasítására végzett 1623. évi kihallgatási jegyzőkönyvek. A tanúként meghallgatott udvarhelyszéki és marosszéki idős pásztorok visszaemlékezései szerint, Szováta telepítése előtt nyájaikat nemcsak szabadon legeltethették a székhatár mindkét oldalán, hanem nyári szállásaik helyét sem zavarták az adminisztratív határok: „Tudom aztis hogy vereofelbibk.be (Verőfény sarka, Kis Bükk, a Kis-Küküllő Nagy-ágától keletre lévő legelők —J. A)9 feytek kibedj (kibédi) Marosszeki Juhot”, — vallotta Bakó Albert, a búzaházi Derzsi János jobbágya, „...en mind Maroszekj s mind Vduar hely zeki hatarba zabádon Jartam” — jelentette ki Szilveszter János siklódi puskás gyalogos, „az Kápolna Mezeon az Nehay Kibedj Dósa András Johaiual szabadon járták tauaszal senki nem háborgatta”, — jegyzik fel a 70 éves Pásztor István siklódi puskás gyalogos vallomása alapján.10 11 A két szék hatalmas erdőségeit magába foglaló „Sóhoz tartozó havas” határai jól követhetőek a 16. századi birtokadományozások, illetve az ezek elleni tiltakozások helynevei alapján, ugyanakkor több helynevet fel is lelhetünk az I. katonai felmérés térképein. A közbirtok északi határa elérte a Nyárád Nagy-ágát, nyugaton a Bekecs-tetőt, Veszélymezejét. Északkeleten a Görgényi-havasok gerincét követve a Keresztes-bérc, Alsó-Kaca, Felső-Kaca, Cserepeskő vonalán húzódott a vulkáni kalderáig. A Ferenczi-láza csúcs négyes határt jelentett. Itt találkozott a Görgényi-uradalom, Gyergyószék, Marosszék és Udvarhelyszék határa. A kalderától a közbirtok határa Nagymezőn, Nagymező sarkán át leereszkedett a Nagy-Küküllő Kis-ágáig, a Hideg-Aszó patakának a Nagy-Küküllővel való találkozásánál nyugatra kanyarodva Oroszhegy, Farkaslaka fölött érte el a legdélebbi pontját, majd újból északnak fordult Pálfalva irányába. Ezt a hatalmas, egységes felügyelet alatt álló területet joggal tekinthetjük Székelyföld története legnagyobb közbirtokának.11 Habár a két szék görgény-havasi, illetve bekecsi erdőségeit magába foglaló közbirtok, a „Sóhoz tartozó havas” egységes volt a felügyeleti jog, illetve a használati jog tekintetében, tulajdonjogilag jól elkülönült a havasbirtok a marosszéki, illetve az udvarhelyszéki részre. A marosszéki részt Marosszéki-havasnak, az udvarhelyszékit Udvarhelyszéki-havasnak hívták. 8. Bogdándi - Gálfi 2006. 354-355. 9. Torjai 1998. térkép. 10. Szabó T. 2005. 808. 11. Bethlen Gábor fejedelem megerősíti János Zsigmond 1564-es adománylevelét. Magyar Országos Levéltár. Királyi könyvek. VII. 300. Bogdándi - Gálfi 2006. 194-198., 354-355.1. KatonFelm. 129., 130., 13L, 145., 146., 161., 177. térképszelvények. 86
