Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pál-Antal Sándor: A középkori székely önkormányzat kérdései
Pál-Antal Sándor A KÖZÉPKORI SZÉKELY ÖNKORMÁNYZAT KÉRDÉSEI Önkormányzat-történet kérdéseivel viszonylag kevesen foglalkoznak. Ez a megállapítás érvényes a Székelyföldre is, ahol pedig a mindennapi életben évek óta napirenden van az önkormányzat kérdése, a régi dicső székely önrendelkezésre való hivatkozás. A 2002-ben megjelent Székely önkormányzat-történet című átfogó munkám1 óta, tudtommal csak egy kiadvány jelent meg erről a kérdésről, Cserey Zoltánnak a 18-19. századi Háromszékre vonatkozó tanulmánykötete.1 2 Középkori vonatkozásai azonban csak az előbbinek vannak. Az alábbi vázlatos ismertető tulajdonképpen az e témában végzett és az említett önkormányzat történeti munkában, nagyvonalakban már közzétett régebbi kutatásaim összefoglalója. Az önkormányzatról3 A rendi társadalomban a különböző „universitas”-ok, „communitas”-ok, „közösségek”, testületek önkormányzata a valóságban élő és működő, az illető közösségek jogalkotó, bíráskodó és igazgatási megnyilvánulásait szabályozó jogosultság rendszere volt. Az önkormányzat, mint fogalom, az utóbbi időben, a politikai életben is egyre használtabb, főként területi, etnikai jogokhoz kapcsolódó kérdések tárgyalása során. Az alábbiakban nem az „autonómia” jelenkori értelmezése, hanem annak székely vonatkozású kezdeti korszaka képezi kutatásunk tárgyát. Az önkormányzat fogalmának egyik legrégibb megfogalmazását a Magyar jogi lexikonban találjuk meg. A Márkus Dezső szerkesztette jogi lexikon testületi jogosultságot ért alatta, és a következő értelmezését adja: „Önkormányzatunk (autonómia) bizonyos területeknek az a jogosultsága, hogy belső ügyeik szabályozása céljából másokra is kötelező jogszabályokat állapíthatnak meg, és hogy ezek korlátain belül önmagukat igazgathatják is.”4 Az önkormányzati rendszernek a lényegét Magyary Zoltán, a 20. század kiváló közigazgatási jogásza fejezi ki a legegyszerűbben s éppen ezért a legérthetőbben. Szerinte: „Ha azt akarjuk, hogy valami jó legyen, csináljuk meg magunk.” Ami azt jelenti, hogy a szuverén hatalomnak, az államnak bizonyos funkcióit egy terület népessége, egy közösség, egy testület gyakorolja, törvényes keretek között.5 Amit Magyary Zoltán részletesen kifejt az autonómiáról, az megfelel mind a rendi, mind a polgári állam idejében gyakorolt önkormányzatnak. 1. Pál-Antal 2002. 487. 2. Cserey 2009. 271. 3. Bővebben ld. Pál-Antal 2002. 13-18. 4. Márkus 1904. 753. 5. Magyary 1942. 112-116. Ld. Pál-Antal 2002. 13-14. 75
