Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL (de a mellékletek sajnos nem kerültek még elő), ami egyben azt is igazolja, hogy 1562- ben a két Bacon nemcsak létezett, de együtt is működött a közös birtokok használatának szabályozásában, ami természetes lehetett két annyira közeli falu között. Azt már az 1809. évi beadványban olvassuk, hogy sepsibaconi marhacsordákat át kellett hajtani Telegdibacon határának meghatározott útjain, hogy saját legelőikre eljuthassanak, és ez a sepsibaconi erdőlő szekerekre is vonatkozott. A közös erdők és legelők használata tehát messzemenően szabályozott volt a két Bacon között, talán már az 1562-ben létrejött egyezményben. Tényként lehet elfogadnunk, hogy eredetileg voltak közösségi, közösen használt területei a két falunak, de ez nem bizonyítja, hogy a két falunak ne lett volna saját mezőhatára, s nem is cáfolja Sepsibaconnak azt az állítását, hogy a két falunak mindig külön [mezőjhatára volt. Azt a tételét a jegyzői beadványnak pedig, hogy a két falu akkor jött létre Nagybaconból, amikor az erdővidéki két szék keletkezett, mint megalapozatlant, végképp el kell vetnünk. Összefoglalva: a két falu közt lezajlott per iratai eligazítást nyújtanak néhány fontos kérdésben: 1. mindkét falunak külön határa volt és 2. bizonyos közös földeket, azaz erdőket és legelőket közösen használtak; 3. a felosztásra kerülő közös helyekből csak az illető faluban lakók részesülhettek, a bebírók azonban nem. Hogy a két falunak külön-külön határa volt, az a 19. században végrehajtott arányosítási okmányokból kiderül96, valamint az ősi közösségi Hatod nevű erdőknek és legelőknek iratanyagából is. A közös Hatod határát így írták le a birtokosság jegyzőkönyvében: „A Hatod vicinusa Napkeletről és Délről az Olt vize és Szárazpataka, Nyugatról a gohányi Setétpatak, Északon az Uzonka pataka"?7 A több ezer holdat kitevő Hatod valóban hat település „közhavasa” volt, a sepsiszéki Oltszem, Zalán és Málnás, valamint (a későbbi) Miklósvárszék három faluja: Sepsibacon, Bodos és Bárót köztulajdonát képezte, valószínű már a székelyek megtelepedése óta. A jegyzőkönyv szerint „Ezen helyet egyenlő jussal emberi emlékezetet feljül múló időktől fogva békességesen bírtak” az említett falvak.98 Ezt a megosztást az a földrajzi helyzet határozta meg, hogy délkeleti része jóval közelebb esett a sepsiszéki három faluhoz, illetve a Hatod nyugati részét könnyebben elérhették az említett erdővidéki falvak. De pontosítanunk kell, amikor, feltehetőleg a megtelepedés idején, a Hatodot birtokba vették, akkor még mind a hat falu Sepsiszékhez tartozott, hiszen Miklósvárszék később (1459) alakult meg. A közbirtokot képező Hatod használatát illetően különösen azt tartjuk sokatmondónak, hogy egyetlen Telegiszékhez tartozó erdövidéki falu sem volt részese a közhavasnak, holott három telegdiszéki település: Telegdibacon, Kisbacon és Bibarcfalva jóval közelebb feküdt a Hatodhoz, mint a sepsiszéki Bárót. Jól láthatói hogy a Bacon-pataka jobb oldalán lévő települések azért nem kaptak részt a Hatod közbirtokból, mert az az említett patak baloldali, Sepsi részén terült el. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy az Uzonka- Bacon-Barót-patak ősi és állandó határa volt a sepsi, illetve telegdi (később udvarhelyi) székelység települési területének. 96. A Sepsiszentgyörgyi Levéltárban. A jegyzőkönyv másolatát Egyed Csaba bocsátotta rendelkezésemre. 97. A Hatod közbirtokosság jegyzőkönyve a Sepsiszentgyörgyi Levéltárban. 158. F. A jegyzőkönyv szóvá teszi, hogy a régi protocollumot a „Méltóságos királyi táblára” vitték fel. Ezt a dokumentumot Demeter Lajos bocsátotta a rendelkezésemre, amiért itt mondok köszönetét. 98. Uo. 63
