Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG fekvő kilenc falu is élte a maga életét Udvarhelyszék keretében. Azonban lassan ezekre is hatott a szomszéd Miklósvárszék példája, s a 17. század elején hasonló helyzetet szerettek volna maguknak is biztosítani, ezért önigazgatási igényekkel léptek fel az anyaszékkel szemben. Ez nem maradt eredmény nélkül: 1635-ben I. Rákóczi György elismerte és biztosította (részleges) önállóságát. Bardóc fiúszék megalakulásának (4. kép) hiteles története nagyrészt a fejedelemtől kapott szabadságlevél tartalmából áll össze. Az okmány eredetijét Jakab Elek történész, Udvarhely megye történetének egyik szerzője, az Országos Levéltár Kincstári Osztályán megtalálta és magyar fordításban részben közölte.66 Emellett több magyar fordítása is fennmaradt, melyek közül ismertebb a Spielemberg (máshol Spielenberg) László által közölt változat.67 Az eredeti latin nyelvű kiváltságlevelet Bardócszék levéltára jegyzőkönyvéből68, valamint Spielemberg69 forrásközléséből ismerjük, aztán Barabás Samu tette közzé a Székely Oklevéltár VIII. kötetében70 71, közelebbről újraközölte Csáki Árpád és Demeter László Benkő József Filius PosthumusíbznJ1 A szabadságlevél szerint Balási Ferenc egykori udvarhelyszéki főkapitány halála óta kitöréssel fenyegető viszálykodás indult meg Udvarhelyszék, illetve a Rika erdőn túli Vargyas vidéke kilenc faluja között, amelyek „Bardotz Széknek neveztetnek” [!] (vulgo Bardotz szék nominataruni). A viszálykodás során mindkét fél előterjesztette panaszait, kérve a felsőbb hatóságtól ezeknek megvizsgálását. Az említett főkapitány 1627-ben viselte ezt a hivatalt, aki egyben fejedelmi főlovászmester is volt, tehát néhány éve mérgesedett el e viszony a két fél között.72 A kilenc Rikán túli falu lakosai nevében Nemes és Vitézlő Vargyasi Dániel Mihály, Dániel János és Dániel Ferenc, azaz a Dániel nemzetség, kisbaconi Benedek Kerestély, száldobosi Ferencz Pál, fülei Boda Márton s Fosztó Máté, bibarcfalvi Nagy Ferenc és Osváth Bartholomé, olaszteleki Marko Pál és Keresztes Illyés lépett fel panasszal az anyaszék ellen. Az önállóságot kérő kilenc falu a következő volt: Vargyas, Oloztelek [!] (Olasztelek), Száldobos, Bardóc, Füle, Hermány, Bibarcfalva, Kis Baczon (Kisbacon) és Telegdi Baczon. Udvarhelyszék nevében abrahámfalvi Ugrón Pál, a szék főkirálybírája, valamint bögözi Farkas Ferenc alkapitány kapott megbízást a tárgyalás lefolytatására. A kilenc falu arra hivatkozott, hogy nekik megvan „a magok törvényes ítélő” fiúszéke, s ügyeiket csak fellebbviteli esetekben szokták a főtörvényszék eleibe, Udvarhelyre felkérni és vinni.73 Most az a kérdésük: alkirálybírót maguk közül választhatnak-e és tarthatnak-e, vagy az udvarhelyszéki alkapitány s alkirálybíró köteles lesz bizonyos időközönként a Rikán túli (Erdővidék) területre bemenni, s ott a helybeli székülőkkel törvényt szolgáltatni s más ügyeket ellátni? És a fellebbviteli iratokat fel kell-e terjeszteniük továbbra is Udvarhelyre? 66. Jakab - Szádeczky 1901. 355-356. 67. Spielemberg 1837. 51-55. 68. Bardócszék Levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban. 11/293. 69. Spielemberg 1837. 86-90. 70. SzO. VIII. 370-373. 71. Ld. Benkő 2004. 169-171. 72. Kállay 1829. 218. 73. „quia incolae novem illarum trans sylvam Rika possessionum sedem iudiciariam filialem propriam haberent”. SzO. VIII. 371. 56
