Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kordé Zoltán: A középkori székelység és a határőrzés
Kordé Zoltán A KÖZÉPKORI SZÉKELYSÉG ÉS A HATÁRŐRZÉS eldönteni, hogy milyen állítást is kíván cáfolni. A címben megkérdőjelezi, az idézett öszszegzésben pedig tagadja, hogy a székelyek határőrök lettek volna, ami azt sugallja, hogy az első kérdésfeltevésre szolgál nemleges válasszal, vagyis a székelyek „főállású” határőri mivoltának a tételét veti el. Ebben az esetben, mint már utaltunk rá, árnyékbokszolást folytat a szerző. Másutt viszont arról ír, hogy „a középkori székelyek feladata általánosan a hadakozás volt”, valamint: „a székelységnek nem volt a középkorban határőr kötelezettsége”.4 Ez viszont arra utal, hogy a tanulmány talán a második kérdésre akar választ adni, s az a végkicsengése, hogy a székelység legfőbb kötelezettsége a katonáskodás volt a középkorban, határőri feladatokat pedig egyáltalán nem látott el. Vagy mégis? A szerző ugyanis két alkalommal is enyhít némileg álláspontján és megengedőleg nyilatkozik a székelyek határőri tevékenységéről: „lehetséges, hogy székely csoportokat felhasználtak gyepűkapuk védelmére”, de ezek kisszámúak voltak, s a többség „nem vett részt a határvédelemben”.5 Máshol pedig azt olvashatjuk, hogy „a határőri rendszer nem tudott egy nagyobb létszámú néprészt foglalkoztatni, csak kisebb csoportok végezhettek határőri feladatokat, és ezek között lehettek székelyek is”.6 7 A pontos kérdésfeltevéssel tehát adós marad Kolumbán József (következésképp a precíz válasszal is), ez azonban nem ment fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy a források és az érvrendszer szemszögéből is megvizsgáljuk a problémakört és az így nyert következtetéseinket ütköztessük Kolumbán József megállapításaival. Mint az eddigiekből is kitűnt, magam részéről azt a kérdésfölvetést tartom jogosultnak, amelyik arra keresi a választ, hogy a középkori székelység - katonai kötelezettségei mellett - végzett-e határőri tevékenységet is. E problémát úgy lehet megoldani, ha megvizsgáljuk azokat a forrásokat, amelyek direkt módon képesek válasszal szolgálni, majd pedig azokat, amelyek közvetett formában járulnak hozzá álláspontunk kialakításához. Természetesen nem szabad lemondani az analógiák és egyéb érvek felhasználásáról sem. Az alábbiakban ennek megfelelően elsőként azokat a forráshelyeket tekintjük át, amelyek közvetlen válasszal szolgálhatnak kérdésünkre. A székelység határőri kötelezettségét világosan megfogalmazza II. Ulászló király 1499-ben kiadott kiváltságlevele, amely részletesen szabályozza a katonai feladatokat. Ennek során szó esik arról is, hogy az „erdélyi hazát” fenyegető háború esetén a székelyek közössége köteles a király, a vajda vagy a székely ispán „parancsára felkelni olyan alkalmas hadi fegyverekkel, amilyenekkel csak képes, amint ezt eddig is tették, sőt kötelesek a haza védelmére állandóan őrködni (continuo pro defensione patriae invigilare debeat), ami miatt e székelyek minden adótól vagy bármiféle szolgáltatástól mentesek, miként a Magyarország dicső királyai által nemességgel kiváltságolt igazi nemesek”J Kolumbán József a latinul is idézett mondatrészt másképpen értelmezi. Véleménye szerint „a mondat egészét figyelembe véve a kiemelt rész így is fordítható: «...sőt kötelesek a haza védelmében folyton virrasztani»... Az őrködni vagy virrasztani kifejezések jelen esetben az állandó készenléti állapotra utalnak, és nem a konkrét őrködésre. ”8 A szerző abból indul ki, hogy az invigilare elsődleges jelentése ‘virrasztani’ volt; ez igaz, azonban korán kialakult és elterjedt e szó őrködni’ értelme is. Ennek alátámasztására elég felütnünk néhány latin szótárt. így például A Magyarországi Középkori Latinság 4. Kolumbán 2009. 78. 5. Uo. 70. 6. Uo. 77. 7. SzO. III. 140. Magyar ford.: KSZ. 57. (Tóth Ildikó fordítása). 8. Kolumbán 2009. 77. 32
