Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Visy Zsolt: Régi sándok a székely hagyományban
Visy Zsolt RÉGI SÁNCOK A SZÉKELY HAGYOMÁNYBAN húzódott. Ez nemcsak az erődítményeket, várakat övező sáncoknál volt így, hanem a hoszszan húzódó védelmi rendszerek esetében is. A legnagyobb kiterjedésű Kárpát-medencei sánc a Dunától a Dunáig az Alföldet öleli körül Váctól Kostolácig,3 és amelyet a régészeti és történelmi adatok alapján a Kr. u. 4. századra lehetett keltezni.4 Ugyanerre az időre, Constantinus korára tehető a Román Alföldön áthaladó Brazda lui Novac is.5 A bácskai sáncok keletkezési ideje már korántsem ennyire biztos, ezek korát későbbi kutatások fogják meghatározni.6 A Székelyföldön is vannak kiterjedt sáncrendszerek, amelyeknek az eredetét és rendeltetését több esetben még mindig nem sikerült kideríteni. A legismertebb az Ördögárok és Kakasborozda néven ismert, mintegy 100 km hosszú, észak-dél irányú, több szakaszra tagolható sáncvonal, amelyik a Persányi-hegységtől a Rikán és a Hargitán át a Görgényihegységig nyúlik.7 Korábban felmerült, hogy Dacia provincia keleti limese lenne,8 de fizikai megjelenése és vonalvezetése alapján ezt a kutatás kétségbe vonta.9 Ferenczi István a székelyek keletebbre való telepítésével összefüggésben a Magyar Királyság Szent László kori határaként értelmezte,10 11 az újabb kutatások azonban a várak építését mintegy 100 évvel későbbre,11 a sánc építését pedig korábbra, a 7-9. századra keltezik.12 Ezt a keltezést a sánc koronájára egykor rakott palánk famaradványainak a radiokarbon elemzése eredményezte. Kérdéses, hogy ehhez a sáncrendszerhez tartozik-e a Szőlőháttól a Borzlik tetőig nyúló, északnyugat-délkelet irányú sánc és a Tündérek útja, amelyik Rapsóné (Rabsonné) váránál és Alsó Kacánál figyelhető meg egy-egy rövid szakaszon.13 A számos más székelyföldi sánc közül megemlítendő még a Nagy- és a Kisküküllő vízválasztóján haladó sánc vagy út, amelyik Gagynál, Kőrispataknál halad nagyjából kelet-nyugat irányban, és amelyikről még azt is feltételezték, hogy a kezdete összefüggésben van a Rapsóné vára nyugati előterében található rövid, hasonló irányú sáncvonallal.14 Különálló, mindmáig megoldatlan eredetű a Bekecs északnyugati oldalába vágott Óriások útja. A kutatás általában egy olyan római útnak tartja, amely a mikházi castellumot kötötte össze a szovátai sóbányákkal15 vagy a sóváradi castellummal.16 Ez azonban korántsem biztos. Dacia keleti limesét ezen a szakaszon az utóbbi évek kutatásai 3. Garam - Patay - Soproni 2003.; Soproni 1969.; Istvánovics - Kulcsár 2002. 4. Soproni 1969. 43-52.; Soproni 1978. 113-127.; Soproni 1985. 13-17; Mráv 1999. 83-88. 5. Soproni 1978. 116.; Bondoc 2009. 153-157 6. Balás 1961.; Patay 2006.; Patay 2007. 134-136. 7. Orbán 1868.; Lattyák 1917; Dénes 2000.; Dénes 2006.; Dénes 2007. 8. Leginkább Téglás 1896. 9. Ferenczi - Ferenczi 1972. 10.; Ferenczi - Dénes 1994. 96.; Dénes 2007. 253-257. - A kérdés még nem tekinthető teljesen lezártnak, mert igaz ugyan, hogy ahol Dacia provincia limese hegyvidéken haladt át, a hegygerinceken nem emeltek földsáncot, csak a nyergekben és a völgyekben. Összefüggő sánc vagy palánk létével tehát csak nyílt terepen lehet számolni, ahol a helyi viszonyok megkívánták. Vö. Visy 2009. 10. Ferenczi - Ferenczi 1972. 10.; Ferenczi - Dénes 1994. 100.; Kristó 2005. 152-154. A székelyek mai lakóhelyére való telepítésére ld. Sófalvi 2005. 41-48. 11. Benkő 1990. 68-72., de ld. hozzá Ferenczi 1994. 50-54.; 32-37. j. 12. Sófalvi 2012. - Köszönöm a szerző szíves szóbeli tájékoztatását. 13. Dénes 2007. 258-263., 3. és 8. tábla. 14. Orbán 1868. 151. 15. Orbán 1870. 80.; Lattyák 1917. 30.; Paulovics 1944. 38. 16. Paulovics 1944. 42. 220
