Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁNVÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN pítették be.52 Az erődítmény egy viszonylag nyílt területen, a korabeli lakott helyektől távol található, ebből kifolyólag nem igazán tölthette be mentsvár szerepét, és ráadásul, annak ellenére, hogy a 14. században a terület fölötti jogért a Bencenc-utódok és a sepsiszéki székelyek vetélkedtek, nincs nyoma annak, hogy használták volna, mint ahogy annak se, hogy a 15. század elején lezajló török betörések idején betöltött volna valamilyen védelmi szerepet. Ez utóbbi eseményekhez kötődik Benkő Elek egyik felvetése, mely szerint a sepsiszéki székelyek által, a botfalusi szászoknak várépítés céljára eladott földterület akár Csókás várával is azonos lehetne.53 Közelebbről megvizsgálva az adásvétel két fennmaradt változatát54, kiderül, hogy az eladott földterület határának leírásában olyan helynevek szerepelnek, amelyek egy része mára már nem azonosítható, megnehezítve annak behatárolását. Ennek ellenére, az I. katonai felmérés támpontot nyújthat az eladott területet illetően, ugyanis a Szászhermányt és környékét ábrázoló térképlapon55 a Vecel nevű hegyfok „Borniju teteje” néven szerepel, ami elég közel áll az oklevél egyik határjeleként említett „Borjureufoka” (= Borjúrév-foka) helynévhez. Ezek alapján az eladott terület inkább a Baróti-hegység legdélebbi nyúlványa lehetett, mint a Csókásvár vagy környéke. Következtetésképpen, ha fenntartásokkal is, de elfogadhatónak tartható Székely Zoltán megállapítása, mely szerint a Csókásvár, Szék-földe tatárjárás előtti birtokközpontja, a szász Fulkun székhelye lett volna, azzal a kitétellel, hogy a jelenlegi régészeti adatok tükrében a várban az élet a 13. század közepe táján megszűnt, és korábbi szerepét Bencenc és utódai birtoka részeként már nem nyerte vissza. 5. Az oklevelek által nem említett, de szerkezete és leletanyag alapján ugyancsak a magánvárakközé sorolható ahelybeliekáltal Csonka- vagy Ikavárnak nevezett várrom (17. kép), amely Felsőcsernáton északi végétől nem messze, a Nagy- és Ika-patak által határolt hoszszan elnyúló sziklagerincen található. Az erődítményből ma már csak a két végében található védőárkok, a falak vonalait követő — helytelenül azokkal azonosított, a kincskeresők által kialakított - földhányások, valamint a déli torony még álló (18. kép) maradványai figyelhetőek meg. A 2010 év folyamán megkezdett régészeti kutatás, valamint az ehhez kapcsolódó topográfiai és építészeti felmérések során végzett megfigyelések nagy vonalakban alátámasztották a szakirodalomban korábban leírtakat56, de egyúttal számos olyan eredmény is született, mely megváltoztatja a várról kialakult képet. Az idők során különböző, 150 és 200 m közötti méretekkel megadott, falak által kerített terület hossza 169 m, míg szélessége, amelyet az irodalom egyébként 10 és 20 m közé tesz, a déli oldalon 15 m, a központi részen 24 m, míg az északi végén 15-16 m. A munkálatok egyik eredményeként jelentősen módosult a vár alaprajza (19. kép), amelyet Orbán Balázs, és az ő nyomán szinte mindenki, hosszan elnyúló, párhuzamosan futó falú, keskeny végein íveken hegyesedő erődítményként írt le, amelynek tornyai keleti és nyugati oldalaikkal a várfalhoz kapcsolódtak. A déli torony környékén elvégzett régészeti 52. Iczkovits 1939. 82. 53. Benkő E. 1993. 11-12. 54. 1415: SzO. I. 109-112.; 1431: SzO. III. 33-36. 55. I. Katonai Felmérés. 269. lap. 56. Ferentzi 1838b.; Kővári 1866. 53.; Orbán 1869. III. 94-96.; Ferenczi 1999a. 202-204., 215.; Vătăşianu 1959. 607.; Székely 1977. 62.; Gheorghiu 1985. 78.; Nagy 1994. 62.; Orbán 2002. 97.; Rusu 2005. 192., 509. 126
