Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Bordi Zsigmond Loránd: 13 - 14. századi magánvárak Kovászna megyében
Bordi Zsigmond Lóránd 13-14. SZÁZADI MAGÁNVÁRAK KOVÁSZNA MEGYÉBEN A mai Kovászna megye területén található 15 középkori vagy részben annak minősített erődítmény (1. kép) a mai napig megosztja a székelyföldi várakkal foglalkozó szakemberek véleményét. Ez a helyzet elsősorban a források hiányának tudható be, ugyanis csak két erődítményhez köthető hiteles korabeli oklevél, míg más kettőt, jóval később — a 16. század folyamán - teljesen más kontextusban említenek meg. A régészeti kutatások sem szolgálnak elegendő információval a várak keltezésének, használatának és ebből kifolyólag jogi hovatartozásának terén, egyrészt a kutatások kis méretéből adódó csekély leletanyag, másrészt az ezek keltezése körül felmerülő nehézségek miatt. A várakkal kapcsolatos problémakör felvázolása meghaladná jelen tanulmány terjedelmét, ezért csak azokra a kőfallal rendelkező, 13-14. századra keltezhető erődítményekre szeretnék kitérni, amelyek okleveles említésük, valamint a régészeti leletek, közigazgatási besorolásuk vagy egyéb jellegzetességeik alapján a magánvárak kategóriájába sorolhatóak. A háromszéki magánvárak léte már az első várleírások közzététele során megfogalmazódott. Ferentzi János dálnoki lelkész 1838-ban, egyéb adatok hiányában a nemrég „felfedezett” Csíki Székely Krónikából merítve ihletet, megpróbálta a Felsőcsernáton mellett emelkedő Csonkavárat a legendás lka vezérhez kötni1, olyan sikerrel, hogy mára már a helybeliek is Ika-vára néven ismerik. Orbán Balázs tovább haladt ezen az irányvonalon, ő ugyanis már a Bálványosvár és az Ikavár mellett még legalább két esetben vélte megtalálni az erődítmények egykori tulajdonosait: a Mikó családot Herec váránál1 2, Álmos vezért pedig a lemhényi Almásvár3 esetében. Az 1920-as években a háromszéki várakat kutató Ferenczi Sándor, a lécfalvi Várhegyen álló fejedelmi vár kivételével csak négy várat (Almásvár, Bálványosvár, Ikavár és Sólyomkő vára) tekintett középkori erődítménynek és ezek mindenikét valamelyik helybeli nemesi családhoz kötötte.4 Az 1970-es években Székely Zoltán várakkal foglalkozó tanulmányában a tornyokkal rendelkező várakat a székely betelepedés előtti királyi váraknak tartotta, azt feltételezve, hogy utóbb egyes várak (elsősorban azok, amelyek a vármegyei jogrendszerrel bíró területen találhatóak) átkerülhettek a székely előkelők birtokába.5 Benkő Elek 1990-ben megjelent, Kelet-Erdély korai kőváraival foglalkozó tanulmányában, a téma jellegéből kifolyólag, csak négy Kovászna megyei várat elemez (Sepsibükszád — Sólyomkő vára, Sepsibükszád — Vápavár, Oltszem/Málnás — Herecvár és Szacsva - Vár). 1. Ferentzi 1838b. 100. 2. Orbán 1869. III. 57-58. 3. Orbán 1869. III. 120. 4. Ferenczi S. 1999a. 215-216. 5. Székely 1977. 65. 115
