Márton Zsigmond: Székelyudvarhelyi életképek az 1960 - 80-as években (Székelyudvarhely, 2020)
Fényképek Székelyudvarhely mindennapjairól
novemberében kezdődött el. A munkálatok ideje alatt több esetben volt tervmódosítás, plusz költségek merültek fel, főként a rosszul elvégzett munkálatok miatt. Márton Zsigmond szerint ötnél több emeletesre tervezték a szállodát, de a megyeközpont csak ennyire adott pénzt. Az akkor épülő Csíkszeredái Fenyő szállóhoz a helyi városi pletyka szerint az udvarhelyitől „loptak el” két emeletet. A turistaszálló megnyitására 1971. június 12- én került sor. A szálloda a modern kor követelményei alapján készült el, összesen 150 férőhellyel, két-háromágyas szobákkal és két apartmannal. A szálloda átadását követően, 1971 júniusában megnyílt az étterem is, amely 95 férőhellyel rendelkezett kezdetben. Amint már említettük, a szálloda első igazgatója Tompa Sándor volt, Tompa László költő, lapszerkesztő fia. A szálloda irányítását tőle vette át Márton Zsigmond. A korábban említett, vele készített interjúkban részletesen beszámolt a szálloda működéséről, fejlesztési terveiről, személyzetéről. A szállodának külön adminisztrátora, recepciója, telefonközpontja, karbantartója és takarítószemélyzete volt. A szállodához tartozott egy külön üzlet, ahol a külföldi vendégek mellett a helyiek le tudták vásárolni a külföldről kapott valuta értékét. Vásárolni lehetett itt bármit, a fogkefétől a videólejátszóig, vagy akár személyautót. A szálloda vendéglőjének konyhája, cukrászlaborja, nappali bárrészlege volt. A szállodában Márton Zsigmond visszaemlékezései szerint 68-70 személy dolgozott, ezen kívül még voltak bedolgozók a turistaszezonban. A vendéglőnek két főnöke, két főpincére és 20-22 pincére volt. A pincéreknek, szállodai alkalmazottaknak továbbképzésre kellett járniuk. Elvárt volt az idegen nyelv ismerete. A vendéglőnek évi tízezer üveg borra volt kiutalása, ami nem volt elég, ezért azt pótolni kellett. Az alkohol beszerzése ebben az időszakban a személyi kapcsolatok függvénye is volt. A szálloda mellett a Kossuth utcában található egykori Fényes és a Kőkereszt téren a mai Városi Könyvtár helyén található Szabó Károly vendéglők jelentették a legjobb vendéglátói helyeket a városban. Márton Zsigmond igazgatósága alatt kicserélték a régi vendéglői és szállodai bútorzatot, bevezették a gázt. A székelyudvarhelyi szállodához tartozott a Madarasi Hargitán működő menedékház, így a szállodából lecserélt bútorok ide kerültek. Márton Zsigmond emlékei szerint a Madarasi Hargita menedékháza — amely 1942-ben épült - kezdetben 31 fekvőhellyel rendelkezett. A menedékház modernizálásának köszönhetően a férőhelyek száma 101 főre bővült. Sikerült a szállodai alkalmazottak közmunkájával bevezetni a vizet, felújították a tetőzetet, elkészült az első sífelvonó. A Küküllő szálló vendéglőjének hátsó részében protokolltermet alakítottak ki, valamint tárolóhelyet az üvegeknek, dobozoknak és műhelyt is létesítettek a karbantartóknak. Mivel gyakoriak voltak a ’80-as években az áramkimaradások, traktormotort telepítettek, amely elegendő villanyáramot tudott fejleszteni a vendéglő és szálloda számára ilyen esetekben. Sikerült rendbe tenni a szálloda környezetét is. A mai Sziget utca helyén rózsaparkot alakítottak ki, amelyet később útbővítéskor felszámoltak. A ’80-as években kormányrendelet kötelezte a szállodákat, hogy sertésfarmot hozzanak létre, arra gondolva, hogy a konyhai ételek maradékából tartsanak sertést. A város déli részén a mai Csicser Tangazdaság, az akkori helyi mezőgazdasági szakközépiskola tanulókertészete mellett rendezték be a farmot. Itt 10-12 sertést neveltek, a szálloda alkalmazásában mészáros állt, a húst a konyhán dolgozták fel. A szállodában több neves személyiség is megfordult a kommunista időszakban. 1981-ben Adrian Păunescu, Nicolae Ceauşescu udvari költője tartózkodott a Küküllő szállóban, így emlékszik vissza erre az esetre Márton Zsigmond. „A városban készítette elő az akkoriban nagy hűhóval mindenfelé megszervezett Flacăra irodalmi kört, ami tulajdonképpen a pártvezér személyi kultuszának tömeges őrjöngésbe menő dicsőítését próbálta terjeszteni. A városi Milícia parancsnokának és nekem azokban a napokban éjszakai szolgálatot kellett teljesítenünk, hisz Păunescu 14
