Zepeczaner Jenő: Orbán Balázs emlékszoba Lengyelfalva. Kiadatlan fényképek (Székelyudvarhely, 2005)

GÖRBETÜKÖRBEN A POLITIKUS ORBÁN BALÁZS

O. B. Ennyire jutottunk hát, jó Öreg szentem, hogy a fagyos neved napján is 20° R. a meleg ? Már látom, téged is a Tisza Kálmán regulázl

— B aki oaak annál jobban érzi magát.

Borsszem Jankó,

Orbán lelke.

— Ó-székely ballada. —

Április 27. 1890

Balázs báró, diétákra járó,

Megyen már a mennyországba, Viszi lova Ráró.

Élt hiven, szegényen; bált pádon keményen; Most Hadúrhoz nagy raportra Száguld sötét ménen.

„Orbán Balázs lélek! Rajtad most itólel;.“ Visszafelel Orbán lelke:

„Én attól se félek.“

„Mit vettél, mit adtál 1 Adós hol maradt ál 1

Lenn az áldott magyar földön Mikép sáfárkodt ál

„Nem vettem, nem adtam; adós sem maradtam; Mégis nemzetem javára Buzgón sáfárkodtam.

„Kevéssel beértem, felit még lemértem,

S azt is a hazámnak adtam

Mikor ide tértem.“

És elhallgat Orbán : néz csak nagy mogorván

S bátran ősz Hadúr szemébe; —

S szól az ilyenformán:

„Orbán Balázs lelke az eget meglelte,

Az üdvösség végtelenje

Lesz eztán a telke.

„Nem maradt örökbe sok földje, sok ökre;

De mi maradi — néhány túlér —

Áldott lesz örökre.

„S áldott lesz emléke, s mint a nemzet éke,

Élni fog a székely ajkon,

Környezze bár béke.“

„Jutott s maradt is még. Jól esett az ínség, Mert így kedves magyaromra Maradt egy kicsinység.

S a nagy dicséretre ügyet alig vetve,

Visszagondol ott is Orbán A magyar nemzetre.