Zepeczaner Jenő - Bálint Zsigmond (szerk.): A XIX-a bienală de artă fotografică. Tărgu-Mureş - Odorheiu Secuiesc. Romania 2001 (Székelyudvarhely, 2001)

Az új évezred küszöbén, a sok évszázados múltjában gyökerező Székelyudvarhely megyei jogú város nyitott kapukkal várja az idelátogatókat. Megtiszteltetés számunkra, hogy vendéglátó gazdái lehetünk az első Marosvásárhely és Székelyudvarhely által közösen rendezett nemzetközi fotó biennálénak. Városunk mindig nyitott volt a kulturális javak befogadására, amelyek rendszerint iskoláin, művelődési intézményein keresztül érkeztek. Most, hogy gazdái lehetünk egy nemzetközi fotókiállításnak azt reméljük, hogy jó hatással lesz a helyi fotósokra. Nemcsak gyönyörködni akarunk a csodás képekben, amelyek a világ fotóművészetének legjavát képviselik, de fel is szeretnénk zárkózni az élvonalhoz. Ebben partner a városi polgármesteri hivatala, amely minden lehetséges támogatást megad alkotó művészeinknek.

Marosvásárhely jelentős hagyományokkal rendelkezik, hisz Bolyai Farkas már Daguerre találmányának bejegyzése előtt fényérzékeny anyagok rögzítésével kísérletezett, ott volt táblabíró báró Apor Károly, az egyik első erdélyi fotóamatőr, ott volt az erdélyi fényérzékeny anyagok gyártásának kezdete és a Marx József körül csoportosuló fotóművészek ott alakították meg a Kárpát-medence egyik legjobban működő civil szervezetét, amely a Székelyföldön megtermékenyítette a fotósok tevékenységét. Székelyudvarhely fotós hagyományainak kezdetei Orbán Balázs és Mezey József nevéhez kötődnek, akik az első fotós „könyvillusztrátorok” voltak, az elsők között készítettek néprajzi, természetrajzi dokumentumképeket, örökítették meg műemlékeinket. Folyamatosan, 1876-tól működik a Ferenczy - Kováts műterem, a város becses műemlékeinek egyike. „Udvarhely dombok között fekszik, de ezek a szelíd földvonulatok elég alacsonyak ahhoz, hogy se a kelő, se a nyugvó Napot ne zárják el előle. Környékén nem terem ugyan szőlő, mert a hideg leheletű Hargita szigorúan néz vele farkasszemet. Egészében véve azonban éghajlatából hiányoznak a zord és fenséges elemek. ... Az égen folyton ragyog a Nap, és mindent fémes fényben fürdet.” - jellemzi Szemlér Ferenc. Tegyük hozzá, barátságos emberek lakják, akik nevében is örömmel üdvözlöm a kiállító művészeket, akik legalább alkotásaikkal a világ minden kontinenséről érkeztek, a biennálé szervezőit és két év múlva újabb sikeres találkozót kívánok.