Kovács Piroska: Orbán Balázs kapui (Székelyudvarhely, 2012)
KAPUÁLLÍTÓ Vaskos zabénak, írásos keretnek karjaim feszítem, lábam vetem meg- úgy karolok, ahogy bírok. A homlokomat fészeknek adtam: lakjanak galambok abban, erős két vállaltiról röptetem. Orcáimra tulipánt írnak, jó míves vésővel alakúnak- búban is huncut szemekkel. Én fa voltam, Nagyerdő fája, zöld csendben nesztelen várva- kapu-sorsom rég sejdítem. És egyszerre ős-nehéz ütemre fűrész ölelt meg, sírt a penge- így tanultam meg beszélni... Aki kiszemelt és kidöntött, szívvel faragja meg a rönköt- százezer fésze csókol engem, eléjük fekszem és hallgatok : Nap gyűl ki rajtam, csillagok, tündökölni, húnyni, szólni - mert én marasztom az elmenőt, vigyázom nagyon a megjövőt. Nyárra ősz, tél hull az őszre... „Áldás a béjövőre, béke a kimenőre.” Magyari Lajos Bevezető A Szejkefíirdőn vagyunk, Orbán Balázs egykori birtokán. A Szejke a 19. század második felében élte fénykorát. Borvizéért, gyógyító hatású fürdőjéért ma is felkeresik a város, a vidék lakói. A város számára szabadidő központ „vigalmi helynek kiszemelt völgy”. Az egy hektáros terület, az itt felállított Székelykapu-gyűjtemény a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tulajdonát, ennek néprajzi részlegét képezi. Orbán Balázs sírja, az odavezető székely kapuk sora turisztikai látványossággá tette napjaink Szejkéjét. Enyhe emelkedőn, 15 székelykapu alatt áthaladva közelíthető meg az impozáns síremlék. Többféleképpen is nevezték/nevezik ezt a kapusort. Kezdetben Kapuk útja megnevezéssel illették. Út, ami Orbán Balázs sírjához vezeti az emlékezőket. „És járhatóbb, mint bármikor annak, aki csak a népiélek fába írott gyűrűiben nekiindul az Emlékezés Dombjának ” - írta Oláh István 1973 májusában. Sütő András Az élet és a halál kapui-mk nevezi. Kegyeletünket leróva ”a legnagyobb székely” emléke előtt, a sírtól visszajövet, vegyük szemügyre a vidékről összehordott matuzsálemi korú és az újabb keletű kapukat! Jelen kiadványunk a látogató közönséghez szól. A tárgyegyüttest szemlélőnek segít láttatni népművészeti, népi építészeti örökségünket - az Udvarhely vidéki székelykaput. A legöregebb kaputól számítva közel 200 év távlatában (1818 - 2012) azonosítjuk a hajdani kapuállító székely gazdák, az ezermester kapufaragók neveit, felvillantjuk a kapu díszítő művészetének fejlődését, változásait, szemléltetjük a múlt és aj elen kapuit. Eredeti helyén mindenik kapunak megvolt a saját élete és története, sorsuk azonos volt gazdáik sorsával. Ezek a kapuk a mostani új helyzetükben is élnek: erkölcsi, szellemi üzenethordozó, vallomásos szerepet kaptak. Sütő András a következőképpen fogalmazza meg e kapuk üzenetét: „A nevezetes sírtól visszajövet a faragott kapuk az életbe, a jelen felé irányítanak bennünket; székelyföldi városokba és falvakba, ahol metaforikus, ősijeleikkel és felirataikkal múltjelen és jövendő hármas dimenziójában beszélnek egy emberi közösség élni akarásáról. Élni - és nem akárhogyan! Hanem - a sajátosság méltósága szerint - önmagunk megtartó hagyományaiban.... Miről beszél ma is az úgynevezett székelykapu? A világ megszépítésének szándékáról. A tartós otthon megteremtésének vágyáról. Mert aki kilép rajta, nem a megtagadott portát, a felrúgott múltat, avagy az oly divatos nihilt hagyja maga mögött. Hanem a ragaszkodást a visszamenetelhez. Áldás a belépőre!... A faragott székelykapuk egy sajátos népi szellemiség tárgyi megtestesülései. Hitvallás ez? Annak megvallása ilyen formán is, hogy folyamatos létében a székelység századok értékes hagyományaihoz ragaszkodik.... Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk, Isten minket úgy segéljen!” 8
