Kovács Piroska: Orbán Balázs kapui (Székelyudvarhely, 2012)

„Éppen csak pár példában szeretnék rámutatni arra, hogy milyen értékeink pusztulnak, s hogy lehetne e pusztulást ellensúlyozni. Itt van legelőször is a legszebb népművészeti alkotásunk az ország-világszerte ismert székelykapu, amelyről népművészetünk ez idő szerint leghivatottabb szolgálója a helybéli kollégium volt tanára Visky Károly azt mondja: „Ha ez a kapuforma kiveszne, kirothadna a székely falu utcasorából, ezzel a székelység legjellemzőbb alkotólázát, művészi tehetségének, díszítő kedvének legbeszédesebb bizonyságát veszítené el, nagy kárára magának s egész magyarságának. A székelykapu a székely falunak, utcának 'életnek' címe, címere, büszkesége, a székely múlt, történeti hivatás fába vésett nagyszabású bizonysága, fába rótt oklevele: olyan, amilyennel kevés nép dicsekedhetik!

Pedig kivesz-kirothad lassan - nem igen bánják, hagyják hadd pusztuljon az a pár is, ami még megmaradt.

Nemrég láttam egyet egy közeli faluban 1816-ból valót: évek óta áll védtető nélkül, pedig szolgálja gazdáját hűségesen ma is és ez a módos gazda sajnál tőle 100 zsendelyt, hogy megmentse az elrothadástól. Amit ma állítanak, az vagy teljesen dísztelen, vagy csak olyan torzképe a réginek. Igaz elég sokba kerül, de kérdem, lehetetlenség volna például az, hogy a fiatal házasok a legalább egy kapu árát felemésztő lakodalmi eszem-iszom árán évszázadokra szóló szép emléket állítanának maguknak vele?” Haáz Ferenc Rezső (1923)

43