Kovács Piroska: Orbán Balázs kapui (Székelyudvarhely, 2012)
Felírása: ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÁLITTATTÁK EZ KAPUT DEÁK DÉNES ÉS NEJE BALÁZS MÁRIA 1895 áp 10-én Arégi írás felett: ÚJÍTOTTA DEÁK ALBERT ÉS N. ILONA 1941 Eredeti helye: Csehétfalva, 62 sz. alatti porta. Egy kései örökös, Szentpáli Árpád adta el. Kihalt gazdaság előtt állt. Jó, hogy idekerült! Készítette: Kovács Benedek (Lásd az első kapunál!) A kapu bemutatása: Faragott, festett míves kapu. Vaskos, cserefa zábéi vannak, a szemöldökgerendája is cserefa. Kaputükre igényes mestermunka. Közepén levélkoszorúból formált naprózsa, körülötte dús, leveles, virágos indázat látható. A keretet levélkoszorú öleli, kevés hely maradt a kissé primitívre sikeredett madarak számára. A keret aljából nő ki a két oldalt felfutó inda és térkitöltő szerepe van ezen a helyen. A hagyományos Udvarhely vidéki kapuk díszítésének fő sajátja, hogy az egész felület faragott és a mintázat festett. A faragást nem mélyítették, festéssel hangsúlyozták a mintázatot. Kezdetben csak piros színt használtak, később megjelent a kék, a zöld és a fehér. A színek alkalmazása sem naturalisztikus, mert az inda vörös, a levél kék és fehér pontokkal tarkázott. Régen a festést a kapufaragók végezték. Az emlékezet annyit őrizett meg, hogy földfestéket használtak, amit festékőrlő malomban megőröltek és kötőanyaggal kevertek (enyv, kazein stb.). Úgy tűnik, hogy nem ez volt a kapu eredeti színe, valószínű felújításakor festették újra. Az inda barnás színe idegen a hagyományostól. Ez a színezés, összhatásában nem jellemző a hagyományos „veres” kapukra. így is nevezték a festett kapukat, mert a tégla vörösre festett inda miatt túlsúlyba került a piros szín. Figyelemre méltó a székelykapuk tetőzete. A galambdúc jellegzetes szerkezeti elem és fontos díszítő felület a lyukakkal és a köztük levő mintázattal. Erről a felújított kapuról eltűnt a festett minta a lyukak közül. Tanyázott-e galamb a galambdúcban? A levéltári adalékok szerint igen, bár nem galambháznak szánták a kapuállító székelyek. Napjainkban puszta díszítő elemmé vált, „értelme-tartalma vesztett nyelvi megjelölésként” él tovább. TIZENEGYEDIK KAPU 34
