Róth András Lajos (szerk.): A táguló Gutenberg galaxis (Székelyudvarhely, 2013)

TÉRKÉPEK, ATLASZOK

A mindenkori tájékozódás elengedhetetlen eszköze a térkép, vagy a térképszerű ábrázolás, mely a Föld nagy részének felszínét vagy az azon található egyéb tárgyakat és jelenségeket rögzíti bizonyos szabályok és törvények szerint általánosan elfogadott és rendszeresített grafikai jelrendszerrel, méretarányosan vetítve azokat a síkra.

A térkép számtalan átalakuláson ment át. A területi terjeszkedések, a nagy földrajzi felfedezések siettették elterjedését. A reneszánsz- és újkori térképek az antik térképészet elemeiből indulva ki állandóan tovább fejlődtek a pontosság, vetülettan, fokhálózat, koordináták fontossága felismerésének függvényében.

Gutenberg új távlatokat nyitott meg a térképészetben is. A régebbi fadúcokat felváltotta a (színezett) rézkarc. A nyomtatott térképek példányszáma ugrásszerűen nőtt. A különböző térképeket gyakran kötetbe foglalva „atlaszaként jelentették meg. Egyik leghíresebb ismert térképész Gerardus Mercator (1512-1594), akinek kisebb atlasza egyik kiállított tárgyunk.

20

Európa egy 17. századi térképen