Szőcs Levente (szerk.): Anna. Asszonysors a XX. században (Székelyudvarhely, 2015)

ASSZONYSORS, ASSZONYSZEREP ÉS MÚZEUMI REPREZENTÁCIÓ

A kiállítás célja nem kevesebb, mint a XX. századi székelyföldi hagyományos paraszti kultúrát, annak tárgyi világát, valamint a helyi társadalom működését egy - erdélyi viszonylatban előzmény nélküli - sajátos perspektívából, egy női életút felől szemlélve próbálja meg a néprajzi muzeologia eszköztárát segítségül hívva, valamint a modern technika adta lehetőségeket is felhasználva bemutatni.

1. A hagyományos asszonyszerepek

kutatása a magyar néprajzi szakirodalomban

A női életútmodellek és szerepek kutatására a magyar néprajztudományban inkább csak szórványosan került sor. Mérföldkőnek Kiss Lajos A szegény asszony élete című, 1943-ban napvilágot látott munkája számít, mely a különböző női munkásszerepeknek és azok napirendjének monografikus feldolgozását adja (Kiss 1943). Morvái Judit a nőknek a hagyományos nagycsaládon belül betöltött szerepeit (a gyermekkortól az időskorig) veszi számba (Morvay 1965). Bertalan Ágnes a bihari lányok és asszonyok életterét, tennivalóit, táplálkozási és tisztálkodási szokásait, szerelmi életét, erkölcseit elemzi (Bertalan 1963), Zakariás Erzsébet pedig az erdővidéki hagyományos asszonyélet monografikus elemzését nyújtja (Zakariás 2000).

Tátrai Zsuzsanna egyik kötetében a leányéletet elemzi. Kötetében kitér a lányok korcsoportjainak bemutatására, a nagylánynyá válás velejáróira, az udvarlás és a férjhezmenetel idejére, a